Isten megtapasztalja Önmagát

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

5.32. bhavánísó ‘nádimámsz tédzsórásir
brahmá visnuh paramésthí varisthah
szvátmánandam anubhújádhisété
szvajam dzsjótir acsaló nitja-muktah

Te vagy Bhavání (Párvatí) férje, és a fény kezdetek nélküli özöne. Te vagy Brahmá és Visnu, a legfelsőbb, a legjobb. Miután megtapasztalod önmagad gyönyörét, lefekszel a fényedben, mozdulatlanul és örökké szabadon.

A Brahman megnyilvánulatlan (nirguna) és megnyilvánult (szaguna) minőségében, vagyis a Teremtésben és azon túl az a nonduális ambivalencia bontakozik ki, hogy a Brahman, vagyis Siva egyszerre tétlen és örökké felszabadult, mivel megtapasztalta önnön eksztázisát, és ugyanakkor tevékeny, miközben a Teremtés különböző formáit megnyilvánítva és egyszerre magára öltve általunk, teremtett lények által tapasztalja és tanulja önnön gyönyörteli természetét. Ezen aspektusok egyike sem alacsonyabb rendű a másiknál, mivel mindkettő Siva. A két létállapot ugyanakkor párhuzamosan létezik, és nem áll ok-okozati kapcsolatban egymással, az idő illuzórikus volta miatt. Vagyis Siva egyszerre, párhuzamosan lehet tökéletes és tökéletlen, tapasztalt és tapasztalatlan. Egyik aspaktus sem tökéletesebb vagy tökéletlenebb a másiknál, hanem teljesen harmonikusan kiegészítik egymást, hogy Siva megélhesse a létezés összes lehetséges aspektusát. Ugyanez vonatkozik Siva nonduális Brahman aspektusára, illetve Saktival történő duális egységére is. Az Egy nem tökéletesebb, mint a Kettő, vagy a Sok. A Fény nem több, vagy tökéletesebb, mint a Sötét.

Látomáskeresés Balástyán - 6. rész

Péntek este végeztem még egy lélekutazást. Amikor elkezdtem dobolni, akkor az Életfámat láttam, melynek a törzse nagyon szép színes volt. Mintha a szivárvány összes színéből álló, sok-sok törzs nőtt volna egybe. Megjelent a farkasom, majd egy egész farkasfalka lett belőle, mintha szánhúzó kutyák lettek volna. Felültettek valamilyen fogatra, és elkezdtek húzni fölfelé, Asgard-ba. Amikor megérkeztünk, akkor már valahogy éreztem, hogy a szimbólum, amit meg fogok kapni, az a kapu-szimbólum lesz. Megérkeztünk egy kapu elé, és kitárult. Ahogy áthaladtunk rajta, ez egy feketés színű kapu volt, aztán lila, majd kékes, jég-kapu, majd egy zöld leveles kapu. Mindegyiknél az adott színhez kapcsolódó dolgok jelentek meg. A következő egy sárga Napkapu volt, majd egy narancssárga, és végül egy vörös kapu volt a hetedik, ami nagyon tüzes volt. 

Ahogy beléptünk a Valhallába, a vörös és a fekete szín dominált. Odin körbevezetett a teremben, mert meg akart mutatni valamit. A nagy teremben is voltak ilyen kapuk vagy nyílások, mintha csatornák lettek volna, melyek a különböző világokba vezetnek, és mindegyik kapuban állt egy kristályszobor, aki annak a világnak a minőségét vagy istenségét képviselte. Odin körbevezetett, és megmutatta, hogy tizenkét kapu van, vagyis igazából tizenkét világ van, nem csak kilenc, ahogy a skandináv mitológiában olvassuk. Ezt már korábban is megkaptam egy tanításban, hogy tizenkét világ van, mely a tizenkét dimenziónak felel meg. Amikor Odin átadta a rúnát, a fekete rúnán arany színnel volt ábrázolva a kapu-szimbólum. 

Utána rárajzolta a szimbólumot a mellkasomra: a szegycsontomon volt a kapu, és a két mellemen a két szárnya. Odin azt mondta: "Ez a kapu szimbólum abban segít, hogy utazz a különböző világokba. Egyetlen feltétele van annak, hogy keresztül tudj jutni a kapun: azokat a belső akadályokat, a különböző egó-konstrukciókat kel legyőznöd, amivel saját magadat akadályozod meg abban, hogy beléphess abba a világba. Ha ezeket az egórétegeket és önkorlátozó mintákat sikerül szétzúznod, akkor át tudsz lépni azon a kapun." Amikor mutatta a kapu-szimbólumot, akkor egyszerre hallottam egy madár rikoltozását, meg mintha egy ember beszélt volna, de aztán rájötterm, hogy egy bogár szállt nagyon közel a fülemhez, és annak volt olyan hangja, mintha egy ember mordult volna rám. Utána azt is elmondta, hogy ezek a kapuk a szívemen keresztül a saját belső világomnak a különböző dimenzióiba is be tudnak vezetni. Itt is tizenkét lélekrész van. Erről már írtam korábban (1.rész, 2. rész, 3. rész), hogy a viking elképzelés szerint hány lélekrész van. Azt mondta, hogy a belső világban és a külső világban is tizenkét kapu és tizenkét világ van. A bejárás a lelkednek ezekbe a régióiba szintén azáltal nyílik meg, hogy félreteszed az egódat és az elképzeléseidet, és a mindenféle szerepeidet, a korlátaidat, melyeket te hoztál létre. Ez a kapu szimbólum segít annak, aki szeretne eljutni egy világba, és megtapasztalni egy valóságot, kapcsolódni a Szellemvilághoz, és úgy érzi, hogy valamilyen akadályba ütközik. A szimbólum arra is képessé tesz, hogy egy másik embernek a lelkébe be tudj lépni. Nem azzal a szándékkal, hogy ott megváltoztass valamit, vagy hatást gyakorolj rá, hanem rá tudsz hangolódni, és meg tudod érezni, hogy az ő szempontjából, az ő egórétegein keresztül mi az, amit ő megél, bele tudsz helyezkedni az ő érzésvilágába, az ő szubjektív valóságába, és ennek is az a feltétele, hogy a saját előítéleteidet és  révetített dolgaidat félre tudd tenni. Akkor tudsz belelépni, és meglátni, hogy mi az, ami az ő szívében van. Utána átöleltem Odint, és visszaérkeztünk az Életfához és a Földanyához. 

Siva, a teljes Egész

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

5.31. ékó védó bahu-sákhó hj anantasz

tvám évaikam bódhajatj éka-rúpam
védjam tvám saranam jé prapannász
tésám sántih sásvatí nétarésám

A Véda egy, végtelen, és számos ága van. Minden tudása csak rólad szól – a te formád egy. Azok, akik menedéket vesznek nálad, a Védák tárgyánál, örök békére lelnek. Mások nem érik ezt el.

Ez a vers tovább fűzi az előző vers témáját, és véleményem szerint az egységélmény és a nonduális felfogás fontosságára hívja fel a figyelmet, mivel az egyszerre lesz inkluzív (azaz mindent magába foglaló) és exkluzív (vagyis kizárólagos) is. Ha a Védák követője felismeri, hogy minden egy, és minden Siva, akkor eléri a maradandó békét. Míg ha megértése bizonyos aspektusokat kizár, az elméje nem lelhet örök békére. Minden olyan hitrendszert le kell bontani a tudatunkban, mely valamit kizár a létező valóságból. Az egységélmény valódi megélése vezet el az illúzió természetének felismeréséhez és a valóságélmény teljes integrációjához. Siva, mint a Védák gyökere és egyetlen tárgya, képes eljuttatni a gyakorlót ebbe az állapotba. Míg ha valaki csak a Védák egyik vagy másik ágát követi és fogadja el valóságosnak, lemarad a teljes Egész megtapasztalásáról. 

Látomáskeresés Balástyán - 4. rész

A lélekutazás után egy kicsit nézelődtem a kiülőhelyemen, majd ahogy a nap már közeledett kissé a fák koronájához nyugaton, elővettem a Rapét. Nukini Lorim volt a Rapé neve, amit ma kipróbáltam. A Nukini törzs készíti ezt a Rapét, az ottani sámánok, orvosságos emberek. Befújtam a Rapét mindkét orrnyílásomba. A folyamat általában erős testi tünetekkel is jár. A tenyerem elkezd erősen bizsegegni, izzadni, a szívem lángra kap, és nagyon szép látomásokat is hozott most a szertartás. Ez a Rapé a Természet szellemeinek, tündéreinek az energiáját hordozza magában. Amint behunytam a szemeimet és lélegeztem, azt kezdtem érezni, hogy az erdő szellemei, a kis zöld tündérmanók előjönnek mindenhonnan, a föld alól, a növények száraiból, az erdőből, a patakoknak, fáknak, természeti jelenségeknek, állatoknak a szellemei, és táncra perdülnek, elkezdenek táncolni. Elkezdtem egy icarót is fütyörészgetni, amit már fél éve kaptam. 

Nagy örömmel táncolt az összes természetszellem, örültek az Életnek. És még az Alsó Világból is jöttek ilyen ördögszerű lények, de ők is nagyon mulatságosak voltak, egyáltalán nem félelmetesek. Kedvesen, örömtelien táncoltak. Mindenki egymással táncolt, az emberek is közéjük vegyültek. Én is láttam magamat, ahogy a párommal táncolok az erdei tündérek körében, és az egész egy hatalmas nagy tölcsérbe, vagy tóruszba fordult át. A tórusz-energia olyan, mintha egy gömb tengelyének a helyén lenne egy csatorna. A belső energiacsatornában fölfelé és lefelé áramlik az energia, majd utána kijön a gömb felszínére, és ott körbefordul. Ez a tórusz az egész univerzum méretére kiterjedt, az örömtánccal együtt. Nagyon örömteli volt az egész, és az a felismerés jött vele, hogy igazából nem kell semit sem csinálni, vagy elérni, csak örülni kell az életnek, és azokat a dolgokat kell kitisztítani vagy eltávolítani az életünkből, melyek zavarják a boldogságunkat. És magát az örömérzetet is érdemes megtisztítani azoktól az emberi társadalom, főleg a modern társadalom által ránk sugárzott és nekünk sugallt koncepcióktól, hogy mi az, ami boldoggá tesz bennünket. 

Ha megérted azt, hogy a létezéstől, a Természettel való egységtől leszel boldog, és nem attól, hogy ha minél több kütyüd van, és minél több mesterséges ingerrel veszed körbe magadat, akkor megtapasztalhatod azt a boldogságot, amit a természeti népek bennszülött törzsei tapasztalnak és élnek nap mint nap. Valahogy nagyon erős közelséget éreztem ehhez a Nukini törzshöz, lehet, hogy meg fogom majd keresni őket Braziliában. Valahogy nagyon átjött ez az érzés, hogy ők az én lelki törzsem. Persze szellemileg is lehet kapcsolódni hozzájuk, de ha a fizikai dimenzióban is meg tudja tenni ezt az ember, akkor érdemes. Nagyon élővé vált az egész környezet, minden egyes fűszál, minden egyes növényke, ami itt nő, körbevesznek a fák, zümmögnek a bogarak, néha a madarak hangját is lehet hallani. 

Szóval igazából vissza kell szoktatni magunkat és nevelni a tudatunkat arra, hogy a növények, az állatok, a kövek népe, a természeti erők ugyanolyan jogú, és ugyanolyan tudatossággal és szeretettel rendelkező élőlények, szellemi, isteni lények, mint amilyenek mi vagyunk. Az embernek igazából nincs joga fölé emelni magát a Természetnek, és kihasználni, kizsákmányolni, kibányászni mindent a Földanyából - az ásványokat, üzemanyagot, hogy újabb kütyüket és műanyagokat hozzunk létre, amelyekkel beszennyezzük a Földanyát. Több száz, vagy több ezer évig tart a Földanyának, amíg ezeket a mérgeket és hulladákokat lebontja és feldolgozza, közben medig több száz vagy ezer állat- és növényfaj élőhelyét is tönkretesszük vele. 

Utána játszottam a dorombon, és elképzeltem, hogy amikor meglátogatom a Nukini törzset, akkor elviszem a dorombomat, és hátha tetszeni fog nekik a hangja. Valamint énekeltem egy icaro-t is a csörgővel. Lassan megy lefelé a nap, közeledik az este, az éjszaka. /Folyt. köv./

A Védák tárgya

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

5.30. sztuvanti tvám szatatam szarvavédá
namanti tvám risajah ksína-dósáh
sántátmánah szatja-szamdhá varistham
visanti tvám jatajó brahma-nistháh

Az összes Véda téged dicsőít folyamatosan. Azok a bölcsek, akik megtisztultak a hibáiktól, előtted hajtanak fejet. Azok a bölcsek, akik békések, odaadóak az igazság iránt és megállapodtak a Brahmanban, elérnek téged, a legkiválóbbat.

A védikus himnuszok számos különböző istenséghez szólnak. De mivel Siva a forrása az összes dévatának és az erejüknek, így valójában az összes himnusz Siva erejét és kiválóságát ecseteli. Amikor a Védákat tanulmányoz bölcs megtisztul minden tudati hibától és illúziótól, akkor megérkezik ebbe a megértésbe, és ezzel együtt Siva, vagyis a Brahman felé halad, „visanti tvám” - vagyis „beléd hatolnak” - fogalmaz ez a vers. A bölcsek, hogy elérjék Sivát, neki ajánlják tiszteletüket, mivel Siva a legkiválóbb („varistha”). Az ilyen bölcseket az jellemzi, hogy békések (nem vitatkoznak másokkal, akik még nem érték el a megértésnek ezt a szintjét), mindig kapcsolatban állnak az igazsággal (és így védelmet kapnak a távedéssel és illúzióval szemben), és szilárdan megállapodtak a Brahmanban (nem csak a hitüket helyezik a Brahmanban, hanem szüntelenül tapasztalják a Brahman-létállapotot).

Látomáskeresés Balástyán - 3. rész

Az első lélekutazásomban (pénteken dálután) Odinnal szerettem volna kapcsolódni, mert már korábban kaptam tőle egy szimbólumot, a Szerencsecsillagot, de az értelmezése még nem volt teljesen világos. Ez az ötvenegyedik szimbólum, amit kaptam tőlem és 59, illetve 60 lesz összesen. A "szimbólum" címkére kattintva a blogomban vissza tudjátok olvasni az összes előző szimbólum történetét. Jó volt elővenni a dobomat, bekötni a szememet, és idehívni az összes erőállatomat és az összes szellemi segítőmet. Elindultunk az Életfától felfelé egy szivárványhídon Asgardba, és odaértünk a Valhallához. Heimdallr, a kapuőr üdvözölt, és mondta, hogy már rég látott (az előző szimbólumot tavaly szeptemberben kaptam, és bár sok minden zajlott közben az életemben, és nem volt annyira időm rákoncentrálni arra, hogy átjöjjön az összes maradék szimbólum, Odin azért gyakorolt rám némi nyomást, hogy ez még hátravan, és be-beadott egy-egy szimbólumot a gyógyítások közben). 

Mondtam Heimdallr-nak, hogy most megint itt vagyok. Odin két farkasa, két hollója és még vadkanok is kísértek bennünket. Mentem befelé a palotába különböző kapukon és termeken át, mire végre beértünk a Valhalla csarnokába, ahol Odin, Mindenek Atyja ült a trónuson, és üdvöztölt. Egy pipa volt a szájában, és egyből kérdezte: "Pipáztál?" Mondtam, hogy igen. "Helyes, ma este is pipázz!" - válaszolta. "Rapézz, és kapcsolódj a Dohány Nagyapával!" - és így áldását adta arra az útra, ami majdnem egy évvel ezelőtt kezdődött, a válásom után, amikor elkezdtem kapcsolódni a medicinákkal. A Mapacho, vagyis az azték dohány nagyon híres mesternövény, és azóta is nagyon sokat dolgozom vele, más mesternövények is hívtak és megjelentek. Miután erre adta az áldását, rögtön egy rúna-követ nyújtott felém, ami fekete színű volt, és ezen a kövön volt a szerencsecsillag-szimbólum ráfetve-belevésve világoskék színnel. A szerencse istennőjét Hamingjának nevezik óészaki nyelven. Utána rárajzolta a szimbólumot a homlokom közepére, tehát nem a két szemöldök közé, hanem följebb. 

Emlékeztetett arra, hogy a szenrencsecsillag-szimbólum nagyon hasonlít a csakanához, vagyis az inka kereszthez. Náluk a déli féltekén nem a sarkcsillag az égbolt fix pontja, amihez a tengerészek tájlonak, hanem a "Dél csillaga", ami egy öt csillagból álló, kereszt alakú csillagkép. Ez jelzi az égbolt déli sarkát. Odin azt mondta, hogy ez a szerencsecsillag-szimbólum egy kapu, ami utat mutat. Mindenkinek érdemes megtalálnia a szerencsecsillagát. Én korábban már megtaláltam meditációban, nekem a Cassiopeia csillag jött. A szerencsecsillag általában a születésünk idején valahol fent van az égbolton, a fejünk felett. Szellemi gyakorlattal, meditációval, révüléssel, "rejtezéssel" tudsz kapcsolódni hozzá, és akkor megmutatja magát. A Cassiopeina csillagot egy nagyon szép tündér, női szellem testesíti meg. Odin elmondta, hogy mindenkinek van egy szerencsecsillaga, és mindannyiunkban, minden földi emberben ott van a csillagnemzetségek öröksége, DNS-e. Ők az őseink, és mindannyian tudunk kapcsolódni tudatilag azokhoz a csillagokhoz és szellemeikhez, amelyekkel erősebb közösséget érzünk. Amikor a szerencsecsillagunkhoz kapcsolódunk, akkor hívhatjuk annak érdekében, hogy mutassa meg a tiszta utat, a helyes utat, azt, amelyik a végső érdekünket szolgálja, még akkor is, ha az esetleg látszólag ellentében áll a pillanatnyi érdekünkkel. Ha azt az utat szerenénk megtalálni, amely túlmutat a hétköznapok emberi viharain, és a földünkön játszódó hatalmi meg érdekharcokon, a Középső Világban magunkra öltött szerepeken és egórétegeken, akkor a szerencsecsillag megmutatja, hogy mi az, ami helyes, mi az ami helytelen; mi az ami etikus, mi az, ami nem etikus; hogy mi a helyes döntés egy bizonyos helyzetben, ami túlmutat a földi hétköznapok múlandó történésein. 

Amikor a szerencsecsillagoddal kapcsolódsz, akkor felül tudsz emelkedni azokon az aggasztó vagy frusztráló, felbolygató változásokon, melyek éppen itt a földünkön történnek. Hiszen mindannyian csillagporból vagyunk, és a Földanya is csillagporból van, és ezek a csillagnemzetségek ott voltak akkor is, mielőtt a Földön az emberi civilizáció kialakult volna, és ott lesznek akkor is, amikor ez a civilizáció már nem lesz. De mi is ott leszünk valahol, valamilyen minőségben, szóval igazából nem kell semmin sem aggódni. Odin ilyen formában adta az áldását, és a magyarázatát, tanítást a szerencsecsillag-szimbólummal kapcsolatban. Úgy látszik, Odin mindig megjelenik valamilyen formában minden látomáskeresésemen. Most is úgy éreztem, hogy ha sikerül többet dobolni és utazni, akkor a többi szombólumot is meg fogom kapni tőle. Így remélhetőleg teljessé válk az 59 szimbólumnak a köre, ami igazából 60, mert az utolsó egy üres, abszolút szimbólum. Olyan, mint a 60-ra osztott számlapnak a percei. /Folyt. köv./

Siva az Óm mantra

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

5.29. ómkárasz té vácsakó mukti-bídzsam
tvam aksaram prakritau gúdha-rúpam
tat tvám szatjam pravadantíha szantah
szvajam-prabham bhavató jat-prakásam

Az Óm szótag Téged ír le, a felszabadulás magját. Te vagy az elpusztíthatatlan, aki titkon megbújik az anyagi teremtésben. Ebben a világban a szent emberek úgy beszélnek rólad, mint az igazságról, melynek fénye önmagától ragyog.

A Brahmant általában a leírhatatlan, megnevezhetetlen Végső Igazságnak szokták nevezni, mivel ha bármilyen szavakkal megpróbáljuk leírni, akkor belebotlunk a kifejezéseink, definícióink és az emberi nyelv korlátozott voltába. Mégis, a szent Óm szótagot azonosnak tekintik a Brahmannal. Aki az Óm mantrán meditál, az megtapasztalhatja Önnön Brahman-természetét, és az abból származó boldogságot, a Brahmánandát. Az Óm mantra tehát nem különbözik Sivától, és ha rajta meditálunk, akkor bizonyára elérjük a felszabadulást. A vers ezért is illeti Sivát a „mukti-bídzsa” - a „Felszabadulás magja” névvel. Miközben Siva elrejti magát az anyagi teremtésben, azok, akik az illúzió hatása alatt állnak, az élőlényeket és az isteni lényeket is a természet megnyilvánulásaihoz hasonlóan átmenetinek tekinthetik, holott Siva és a lelkek is örök és elpusztíthatatlan természettel rendelkeznek, ami nem anyagi. Bár Sivát és az Abszolút Igazságot nehéz emberei szavakkal leírni, a bölcsek nem is győzködnek senkit ezzel kapcsolatos állításaikkal, mert felismerik, hogy Siva fénye önmagától ragyog, és nincs szüksége arra, hogy bárkit is meggyőzzenek Siva igazságáról. Aki felismeri ezt az önmagától ragyogó igazságot, az nagyon szerencsés.

Látomáskeresés Balástyán - 2. rész

Pénteken reggel kunyhó-szertartással kezdtük a napot. Bementünk a kunyhóba. A látomáskeresés mindig egy kunyhó-szertartással kezdődik, és azzal is fejeződik be. Ezen a szertartáson most a segítők is részt tudtak venni (kb 4-5 segítő volt ott a három nap folyamán). Viszonylag rövid ás lightos volt a kunyhó, de azért megizzadtunk rendesen, Tordas bőven locsolta a vizet az izzó kövekre. Sokat nyitva tartotta a kunyhó ajtaját is, szóval a szertartás megalapozta a kapcsolódást a Szellemvilággal, és felkészített bennünket arra, ami ott kint vár majd ránk. 

Ráadásul a reggeli ivás miatt nekem már pisilni is kellett a kunyhóban. Volt ebből egy olyan felimserésem, hogy a jelen pillanatban való tökéletes elmerülésben mindig úgy akadályoz meg bennünket az elménk, hogy elkezd valamilyen jövőbeli dologgal foglalkozni, vagy arra várni. Itt például azért nem tudtam mélyebbre menni a megélésben, mert már mentem volna ki pisilni, illetve az utána következő három nappal voltam elfoglalva tudatilag. 

Miután lement a kunyhó, és összeszedtük a cuccokat a kiüléshez, elindultunk kifelé. Én voltam a második, akit Tordas kiültetett. Miután leszúrja a botokat a színes szalagokkal, leteszi a "zsályakerítést", körbefüstöli a helyet és a kiülőt, elkezd énekelni egy kiülős dalt, melynek a szerzője Sólyomfi Nagy Zoltán:

Madarak az égen
Kőröznek, szitálnak
Lássátok, lássátok
Ágakra leszállnak
Csíjjognak, víjjognak
Tarka tollú lények
Segítő szándékkal
Lelkünkig elérnek
Hahééj…

Szellemek a szélben
Szállanak, beszélnek
Halljátok, halljátok
Hívását a szélnek
Susognak, suttognak
Láthatalan lények
Segítő szándékkal
Lelkünkig elérnek
Hahééj…

Utána sok szerencsét kívánt és otthagyott bennünket, továbbmenve a harmadik kiülővel. Délnyugat felé fordulva ültem le, a fának támasztva a hátamat és odatéve a kis csomagjaimat. Kihoztam egy ponyvát is, de végül fölöslegesen, mert nem volt eső. A polifoam és a felfújós matrac jól jött, valamint a hálózsák, poncsó is. A fekvőhelyem egészen sík volt, nem nyomta a hátamat. Amikor leültem és elrendeztem a cuccaimat, gondotam, hogy csinálok nyolc kör Wim Hof légzőgyakorlatot (majd ismertetem ezt is egy külön blogbejegyzésben), mert a tegnapi alkalom úgyis elmaradt, siettem reggel. Nagyon kellemes érzés volt az erdőben lélegezni, de különösebb spirituális megélések nem bontakoztak ki közben. Utána jógáztam is még egyet. Ott éreztem, hogy kezdek belassulni, és elég lassan csináltam egymás után a jógapózokat. 

Vagy a légzés, vagy a jóga közben erre jött egy őz, vagy szarvas ünő azt nem tudom, de nem volt szarva. Általában az állatok jobbról jönnek be, megnézegetnek és továbbmennek. Ma kettő jött összesen. A jóga után elszenderedtem egy kicsit, mert éreztem, hogy húz a Földanya. De persze jobb nappal inkább ébren lenni, mert akkor éjszaka többet tudsz aludni. De mivel nincs túl sok vércukra az embernek, és a kis területen nem is tud túl aktív lenni, hamar elnyomja az álmosság és a fáradtság napközben is. Kicsit aludtam, pihentem, utána furulyázgattam. Utána arra készültem, hogy elvégzek egy lélekutazást. A lálekutazások nagyon transzparensek és jól nyomon követhetőek szoktak lenni ilyenkor a kiülés közben, bár őszintén szólva, amikor csak úgy üldögélek, ritkán húz be a transzállapot, és ritkán kapok olyan extra felismeréseket, amik miatt itt vagyok. Tehát itt is tudatosan kell melózni, meg kell fogni a dobot, és a szándékot megfogalmzava elindulni az utazásra. /Folyt. köv./

A Brahman gyönyöre

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

5.28. pasjámasz tvám paramákása-madhjé
nritjantam té mahimánam szmarámah
szarvátmánam bahudhá szannivistam
brahmánandam anubhújánubhúja

Látunk téged, amint a legmagasabb égben táncolsz, és a felsőbbrendűségeden meditálunk – Te vagy minden lény Önvalója, mely számtalan formát ölt, hogy újra és újra megtapasztalhassa a Brahman gyönyörét.

Siva maga a Brahman, az egy és oszthatatlan, mely mégis képes számtalan részre felosztani magát. Mindezt csupán abl a célból teszi, hogy a végtelenül változatos létformákat megteremtve és azokat magára öltve végtelen módon tapasztalhassa meg önmagát, a Brahman örömét. A Brahman számára nem jelent különbséget a felosztott állapot vagy az egységélmény. Minden örömérzet, amit a Brahman a számtalan élőlény formájában megél, egyedi és megismételhetetlen, és az élmény minőségét nem a teljesség vélt vagy valóságos megélése határozza meg. Az egyéni élőlények létezésének célja nem más, mint e különböző megtapasztalások megélése, a tanulás, fejlődés, mely által az Egész is egyre gazdagabbá válik; valamint Brahman-természetünk megismerése, megélése.