5.21. omkáram uccsárja vilókja dévam
antah-saríré nihitam guhájám
szamasztuvan brahma-majair vacsóbhir
ánanda-púrnájata-mánaszász té munaja úcsuh
Az Óm szótagot zengetve nézték asz isteneket, akiket a szívük legmélyén is láttak egyszerre. Elméjük boldogságban úszott, miközben a Védák szavaival dicsőítették őket.
Az összes jelenlévő jógít brahma-vádínak (a Brahman követőjének vagy ismerőjének) nevezi a szerző. Így ők mindannyian megértették, hogy Harihara, vagyis Siva és Visnu kombinált formája, mely előttük megjelent, nem más, mint az Ísvara, az az isten, akinek a formáján és forma nélküli esszenciáján (a Brahmanon) meditáltak a szívükben emberemlékezet óta. Azzal is tisztában voltak, hogy a Védák összes himnusza voltaképpen Siva dicsőségét zengi, hiszen ő az összes déva (félisten) forrása. Az összes védikus himnusz lényege éppen ezért összefoglalható egy mag-mantrában, a szent Óm szótagban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése