Újjászületés

Megérkeztél ebbe a világba a fogantatásod pillanatában. Ki tudja, mivel érkeztél? Milyen életszerződést kötöttél, vagy milyen karmát hoztál össze magadnak az előző életeid során? Igazából csak azt látod, hogy megszületsz egy idegen környezetben, és ha szerencséd van, akkor a szüleid nem bántanak, és nem utasítanak el, hanem szeretettel fogadnak és megvédenek a sok traumától, ami gyermekkorodtól kezdve érhet téged. De mivel ők maguk is kaptak traumát jócskán, nem biztos, hogy tökéletesen fogják betölteni a szülői szerepet, legjobb szándékuk ellenére sem. 

De mi is az, hogy "tökéletes""? A szüleid megtanítanak arra, hogyan kell "rendes" embernek lenni, és megfelelni a társadalom, a család, Isten, stb. elvárásainak. Megtanulod, hogy elvárásokat kell támasztanod magaddal szemben, és ha nem azok szerint éled az életedet, akkor belső konfliktus támad az önazonosságodban, és megjelenik a bűntudat, az ítélkezés, a szégyen, a "lúzerség" érzése. Másokhoz hasonlítod magadat, és szomjazod anyád szeretetét, majd minden nő és anya-figura szeretetét az életedben, mert nem kaptál eleget. Lehet, hogy túlgondoskodóvá válsz, vagy éppen közömbössé és önzővé, mert nem tudod mive betölteni a szívedben tátongó űrt. 

Meg akarsz felelni az apád elvárásainak, és az ő példáját akarod követni. Ezért engedélyre vársz az apádtól és minden apa-figurától az életedben, hogy te magad is férfikorba léphess, és megélhesd az önállóságot. Mi mindent nem engedtél meg eddig magadnak a társadalmi elvárások és a jóváhagyás iránti igényed miatt? Miért szégyelled és rejtegeted sebezhetőségedet? Tökéletlen vagy, szeretethiányos vagy, számtalan trauma hasította fel a szívedet, sok mindenkiben csalódtál, és elveszítetted a bizalmadat még önmagadban is. Rettegsz attól, hogy nem fogsz kelleni senkinek, és nem lesz valaki, aki szeret és fogja a kezedet. De a Szellemvilág (vagy Isten, vagy az Istennő vagy az Univerzum, nevezd ahogyan szeretnéd) elfogad téged a tökéletlenségeddel, a hiányosságaiddal, a hibáiddal, önzéseddel és önvádaddal együtt. Elfogad, mert a szeretetben nincs tökéltes és tökéletlen, mint ahogyan nincs kötelezettség, viszont van felelősség, bizalom és megbocsátás. 

Nem kell, hogy megfelelj senkinek. Csak engedd be a Szeretetet a szívedbe a Félelem helyett. Engedj be annyit, amennyit csak bírsz, és hogyha a szívedből kifröccsenő szeretet könnyekkel áztatja el az arcodat, vagy a körülötted lévőket, akkor bocsásd meg magadnak, és engedd meg magadnak, hogy szeresd őket, és legfőképpen, szeresd önmagadat is. Nézz a tükörbe szeretettel, rajongással és teljes elfogadással! Öleld meg magadat és csókold meg a bőrödet minden nap! Mert értékes vagy, és szeretnivaló vagy. Menj egészen a mélyére ennek a szerelemnek, levetkőzve magadról minden gátlást, minden játszmát, minden színészkedést és megfelelést a külső elvárásoknak! Szeresd magadat vadul és lázadó módon, mert ahogy egyre szorosabbá fonódik ez az Ön-szerelem, úgy fogsz tudni másokat is szívből szeretni. 

Nem, nem kell semmit megtenned. Nem kell, hogy jó ember légy, nem kell, hogy mindig mindenre felelősséget vállalj. Lehetsz szeleburdi, csinálhatsz magadból hülyét, és odateheted a szívedet a szenvedésnek is akár. Mert ha elég mély ez a szeretet, amibe megérkezel, akkor igazából sebezhetetlenné válsz. Minden csapást el fog nyelni a szíved, és körbeöleli bársonyos szeretetével. 

Mi az, amitől félsz? Mi az, ami elől menekülsz? A magány? Szervezz randevút a Magánnyal. Csak Te és a Magány. Menjetek el kirándulni, udvarolj neki, bókolj, és dícsérd. Járj a kedvében, mert ezzel teljesen lefegyverzed, és a szövetségeseddé fog válni. Meg fogod tudni húzni a határaidat, amikor meg kell, és be tudsz ereszteni a szívedbe félelem nélkül bárkit, akit szeretnél. Nem fogsz függeni valaki máson azért, hogy oldja a magány miatti szorongásodat. 

Igazából, ha szerelmes leszel önMAGadba (vagyis az egész Univerzumba), akkor olyan titok birtokába jutsz, ami keveseknek adatik meg, és sokan meg fognak keresni, hogy oszd meg a titkodat velük. Mert mindenki boldog akar lenni, néhányan el is játsszák, hogy azok, de a valóságban nagyon kevesen érkeznek meg a megingathatatlan boldogságba. A fájdalom és félelem nélküli boldogságba. Csak haladj az Úton, mindig ott lesznek a támogató kezek, a fények, melyek tovább vezetnek, és az ölelések, melyek emlékeztetnek: sohasem vagy egyedül...

Elültetted a tiszta szeretet magját a szívedbe, most már csak gondozni kell és türelemmel várni, hogy egyre jobban megerősödjön a kívánságteljesítő növénykéd, és már nem csak tégedet, de másokat is elhalmozzon gyümölcseivel. Hadd boruljon virágba a szívedben az igazi bőség és gazdagság - a félelem és feltétel nélküli szeretet!