5.6. jam vinidrá dzsita-svászáh sántá bhakti-szamanvitáh
dzsjótir-majam prapasjanti sza jógí drisjaté kila
Látták a Nagy Jógít. Azok, akik legyőzték a kimerültséget, uralmat nyertek a légzésük felett, akik békések, és tele vannak odaadással – az ilyen emberek tiszta fénynek látják őt.
Siva egyszerre a Fény, vagyis a mindent beragyogó brahman határtalan energiája, ugyanakkor isteni személy is. Az Ísvara-gítá nem tesz különbséget Siva személyes és személytelen formája között. A Siva létállapotát megtapasztaló, majd azzal eggyé váló jógík két tulajdonságát ismerteti a vers: vinidrá – aki mentes a kimerültségtől, vagyis felébredt az anyagi létezés illúziójából, és bár „kimerült” az illuzórikus boldogság hajszolásában, megérett benne az elhatározás, hogy eléri Sivát. A másik a dzsita-svásza, vagyis az, aki legyőzte a légzését. A kontrollált légzés (pránájáma) célja nem csak az, hogy tudatosítsuk, lassítsuk, nyújtsuk a lélegzetünket, hanem az is, hogy a légzés isteni erejét tudatosan használjuk az isteni minőséggel való összekapcsolódáshoz.
5.7. jó ‘gjánán mócsajét ksipram praszannó bhakta-vatszalah
tam éva mócsakam rudram ákásé dadrisuh param
Látták Rudrát, a felszabadítót az égben. Kecses és szeretettel fordul hívei felé, és gyorsan megmenti őket a tudatlanságból.
Rudra vagy Siva a felszabadító, vagyis azokat, akik odaadással fordulnak felé, hamarosan megszabadítja a tudatlanság által okozott szenvedéstől. Amint a tudatlanság hatása megszűnik, a lélek, vagyis az egyéni tudatosság ráébred eredeti, spirituális természetére, és eléri a felszabadulást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése