Lélekintegrációs beavatás

A tegnapelőtti posztban a Fenyőfa szimbólumról volt szó. Közvetlenül, miután megkaptam ezt a szimbólumot, volt egy lélekintegrációs gyógyításom, mely szinte egy beavatási folyamatnak tűnt. A vendégemnél egy hete végeztük el a lélekvisszahívást, és a mai utazás célja a visszakapott és a jelen lévő lélekrészek integrációja volt. Elindult a dobszó, és az Életfa alatt egy maja stílusú, lépcsőzetes, négyzetes piramist láttam, aminek a tetején templom szokott lenni. A piramis tetején ott ült a vendégem, és maga köré hívta a lélekrészeit, összesen heten voltak, és a "fő" lélek. Erőállatok is jöttek, nyugatról egy Sellő-istennő, aki kék és zöld, hullmázó fátylakba burkolózott. Délről a kígyó szellem jelent meg, északról a Jaguár szelleme, keletről pedig a Kondor. A Kolibri a lélekrészek fölött körözött.

Elkezdődött a szertartás. A fő lélekrész egy edényből valamilynen fénylő folyadékot öntött a tűzbe, amitől az felizzott. Utána saját magát is bekente a folyadékkal, majd továbbadta az edényt a következő lélekrésznek. A következő lélekrész ugyanezt tette. Amikor körbeért az edény, akkor valamilyen magokat vettek elő, és mindegyik lélekrész megitta a vízba áztatott magokat, melyek felragyogtak a testükben. Utána a tűzbe is szórtak belőle, és ott is felizzottak a magok. Amikor a tűz és a fény már majdnem egybeért a lélekrészek között, akkor a kígyó szellem körbetekeredett a nagy oltár körül, melyen a lélekrészek ültek és végezték a szertartást, majd a Sellő szellem mintha hullámokkal ölelte volna őket, de ezek a hullámok nem bántották a tüzet. A Jaguár kiharapta a szennyeződéseket a lélekrészek szívéből, majd a Kondor megkopogtatta mindegyik lélekrész homlokát, és egy fényesen ragyogó kristályt helyezett el a harmadik szemükben. A lélekrészek összeérintették a homlokukat, és a kristályok ragyogó fénye is egybeolvadt.  A Kolibri odaszállt mindegyik lélekrész vállára, és eldúdolta a lélek dalát. 

Utána az izzó tűz és fény egyvelege betöltötte a piramis tetejét, és elkezdett szivárogni lefelé, a piramis köveibe, kitöltve a kövek közét és a kristályrácsokat is. A folyákony tűz és az egybeolvadt lélekrészek így átitatták a piramist, kövekké, Apukká váltak, majd tovább haladtak lefelé, és eggyé váltak a Földanyával és a mélyben húzódó gyökerekkel. Ez egy beavatási látomás lehetett, mely egyszerre szólt nekem és a vendégemnek is.