Vérmágia

A mágikus operációk között számos olyan szertartás található, melyek gyökerei a természeti népek hitvilágába és szokásrendjébe nyúlnak vissza, és a sámáni kultúrákban is alkalmaztak hasonló rítusokat, csak egy kicsit más megközelítésből, mint ahogy ez később kialakult. A probléma nem is magukkal a szertartásokkal van, hiszen azok működése és hatékonysága energetikai törvényszerűségektől, és nem hitrendszerektől függ. Az ősi korok sámánjai megfigyelték ezeket az energetikai kölcsönhatásokat, és közvetlen tapasztalataik alapján alakították ki a rítusokat és a szertartásokat, gyógyításokat, beavatásokat. Ezzel kapcsolatban figyelmetekbe ajánlom a "Jó, a Rossz és a Rút" című bejegyzésemet. 

Tehát még egyszer leszögezhetjük kiindulási pontként, hogy nem maga a technika vagy szertartás "jó" vagy "rossz", hanem az eredményt sokkal inkább a végrehajtója által megfogalmazott szándék fogja minősíteni. Az emberi test különböző váladékait vagy szöveteit régóta használják rituális vagy mágikus célokra. A menstruációs vér, csakúgy, mint a férfiak spermája, nagyon erős szubsztancia tud lenni. A gazdája ezáltal kiterjesztheti hatalmát, kontrollálni tudja azt, amivel kapcsolatba lép a vére. Például szerelmi kötéseknél meg kell itatni a vért vagy a spermát valamilyen italba keverve a kiszemelttel, és a tulajdonos szándékának megfelelő eredmény várható. Ha egy földterületet birtokolni akarunk, akkor szintén ezzel a szándékkal elhinthetjük a menstruációs vérünket a birtok megszerzése érdekében. 

De a természeti népek női például ugyanígy használták a menstruációs vért a termőföld megáldására, vagy termékenységi rítusok során. A testen lévő sebből származó vér önkéntes felajánlása is egyfajta áldozati rítus, melynek során a "donor" kifejezi elköteleződését valamilyen cél vagy fogadalom iránt. A régi hadvezérek vérszerződése is hasonló célt szolgált. Azt is tudjuk, hogy ha valakinek a fogát, bőrét, körmét, hajszálait például belehelyezik egy vudu-babába, akkor az a "kondenzátor" sokkal intezívebb kapcsolatban lesz az alannyal, a baba mintegy a "második testévé" válik, ezáltal kiszolgáltatottabbá válik bármilyen beavatkozás iránt, amit a babával kapcsolatban elvégeznek. Ez adott esetben lehet gyógyító vagy ártó szándékú is. 

A fenti képen például egy sámán-szertartás látható, ahol babák képviselik azokat, akiknek a részére bemutatják a szertartást. Természetesen egy gyógyító rítus esetében a babák által képviselt résztvevők mind a beleegyezésüket adták a szertartáshoz, míg egy megkötő vagy ártó rítus esetében általában nem szokták a "szenvedő alanyok" beleegyezését kérni. Így ez a szabad akaratuk felülbírálásával történik, és a rítus végrehajtójára nézve is káros következményekkel fog járni hosszú távon. 

Visszatértve a vérmágiára, fontos, hogy tisztában legyünk e testi nedv hatalmas erejével, és viszonyuljunk hozzá felelősséggel, tiszteleben tartva a nem-ártás erkölcsi elvét és a karma törvényeit.