Pénteken a megérkezésünk után már lobogott a tűz, és este bementünk az első, négykörös medvekunyhóba. Ezt még egészen jól bírtam. A négy körben a Medveszellem erejét hívtuk, és négyéfle ételt áldoztunk neki: bogyós gyümölcsöket, mézes mogyorót, lóhúst és halat. Éreztük, ahogy a medve-erő átjárja és gyógyítja a testünket-lelküket, és én is egészen feltöltődve tértem nyugovóra. Reggel viszont arra ébredtem, hogy felülni is alig bírok, a jobb lapockám alatt annyira begörcsölt egy izom. Lerottyant a férfi-oldalam, amivel párhuzamos dolgok éppen zajlanak is az életemben.
Szombaton így a fejszét sem tudtam rendesen megelmelni, pedig imádok fát vágni. Összegyűjtöttük a fát a szombati és a vasárnapi kunyhóhoz, majd volt egy kis gyógyítás, szellemkenuzás bent a házban. Én is kértem gyógyítást Feritől, a többiek körülöttem "eveztek" a szellemkenuban. Hasra feküdtem, mert arra számítottam, hogy majd valami erőállat segítségével Feri betegség-kiszívást fog végezni, hogy kivegye a feszültséget a bordám alól. Ehelyett, bár végig bizsergett a testem tetőtől talpig, és már az utazás elején is éreztem, ahogy enyhül a görcs, Feri a végén a hátamra tette a tenyerét, és én úgy éreztem, mintha egy másik szívet kaptam volna a jobb mellkasomba, mely a bal oldali, férfi-szívem párja, és segít abban, hogy ráhangoldójak a női energiákra, és egyensúlyba hozzam a kettőt magamban. Ő is azt észlelte az utazás során, hogy az őseim behívták egy sátorba, és sok erőt adtak neki, amit belém kellett töltenie. Nagyon fel is töltődtem a kezeléstől, és a fájdalmaim is elmúltak.
Este indultunk be az Alsó-, Felső és Középső Világhoz címzett három körös szellemkunyhóba, melyben 33 izzó követ vittünk be. Én konkrétan meghaltam a harmadik körben, azt éreztem, hogy itt most a halál elől nics menekvés, valamit el kell engednem, és valaminek meg kell halnia bennem, amit már nem kell tovább vinnem magammal. Nem mondom, hogy nem volt fájdalmas, szinte kilátástalannak éreztem a helyzetet. Valahogy a szertartás végén kikászálódtam a kunyhóból, és akkor jött a parázson járás. Itt is azt éreztem, hogy át kell mennem a parázson háromszor, hogy magam mögött hagyjam mindazt, ami már a múlté, és megnyissam magamat a jövő feladatai és kihívásai előtt. A parázsonjárás végére úgy éreztem, hogy sikerült valamelyest újjászületnem, vagyis megérkeznem az új létezésembe, létformámba.
A harmadik napon, vasárnap már viszonylag korán gyújtottuk a tüzet, és 7x7 követ hevítettünk fel. A hétkörös kunyhóban a hét irányhoz imádkoztunk, és mivel pont heten voltunk jelen, mindenki levezényelt egy kört a kunyhóban. Én kezdtem, mivel én születtem januárban. Szerencsére, mert akkor még volt erőm és észnél is voltam. Bevittem a hét követ, majd Oguz vizet locsolt rá. Elmontam, hogy ez a Kelet, a fény, az új kezdetek köre, és imát is mondtam. Mivel a kunyhóban kell megtenni minden fontos kijelentést, elmondtam, hogy szeretnék négyszer részt venni a Naptánc-szertartáson, valamint szeretnék kunyhóvezetővé válni Oguz vezetése alatt. Évek óta foglalkozom a sámánizmussal, de most éreztem úgy, hogy az utolsó belső akadály is elhárult annak az útjából, hogy teljesen átadjam magamat a sámáni útnak, és a Szellemvilág közvetítő csövévé váljak ebben a minőségben is. Ez a kunyhó is nehéz volt és hosszú is, de valahogy azért sikerült túlélélni.
A kunyhó után lakomáztunk, és hazaindultunk, az újabb kihívások és feladatok felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése