Ez a szertartás abban segít, hogy kilépjünk azokból a szerepkörökből és egókból, történetekből, melyeket az életünk során folyamatosan alkotunk, és melyekkel esetenként olyan erősen azonosítjuk magunkat, hogy a halál pillanatában sem vagyunk képesek elengedni őket. Ez a gyakorlat abban is segít, hogy felkészüljünk a halálra, mely bármelyik pillanatban elragadhat. Amikor elkezdődik ez a nagy utazás, akkor egy pillanat alatt el kell égetnünk az összes, itteni életünkhöz kapcsolódó szerepünket, és el kell elengedni mindent, ami ide kőt, hogy továbbléphessünk az Élet színpadának újabb jelenetébe, újabb díszletek és tanulási élmények közé.
Ugyanakkor ez a gyakorlat abban is segít, hogy visszahozzuk az energiánkat olyan kapcsolatokból, helyzetekből, szerepekből, melyek nem visznek előbbre, mégis nehezen tudunk kilépni belőlük. Ezáltal újraírhatjuk életünk történetét és tudatosabban választhatjuk meg a céljainkat. A harmadik terület, amit meg tudunk támogatni ezzel a gyakorlattal, a spirituális fejlődés és élmények. Ha sikerül eltennünk az útból az egónkat, akkor a Szellemvilág és a szellemi valóság akadálytalanul tud megnyilvánulni áttetsző lényünkön keresztül.
A szertartáshoz szükségünk lesz egy égő szertűzre, néhány faágra vagy vékony gyújtós-fára, valamint csíkokra vágott papírra. Egy kenderkötél is jól jöhet, mellyel a papírcsíkokat rá tudjuk kötni a faágakra.
Gyújtsd meg a szertüzet, és ajánlj fel imákat a hét irány felé! Egy-egy felajánlást is végezhetsz az imákkal a Szellemvilág részére a tűzbe! A felajánlás lehet dohány, zsályalevél, valamilyen növényi olaj vagy alkoholos ital, olajos magvak, gabonafélék, kukoricaliszt stb.
Nézz bele a tűzbe, és engedd, hogy a gondolataid lelassuljanak, elhalványuljanak. Ajánld bele a tűzbe a hétköznapi feladatokkal, a múlttal és a jövővel kapcsolatos gondolatokat! Amikor a tűz hatására már kellőképpen átszellemültél, vedd elő a papírcsíkokat.
Minden egyes papírcsíkra írj fel egy szerepkört, azonosságot, mely az életed történetében szerepel, pl. férj, feleség, apa, orvos, hivatalnok, szellemi úton járó stb. Minden szerepet csavarj rá egy gallyra, és kötözd rá, miközben megköszönöd neki azt, amit tanított, és az erőt, amivel feltöltött. Áldj meg minden szerepet, aztán tedd a gallyat a tűzbe. Miközben az összes gallyat elégeted, tudatosítsd, hogy egy szent rituálét hozol létre magadnak, melyben felajánlod énedet a Szellemvilágnak.
Miközben elégnek a gallyak, érezd, ahogy a szereped követelései füstté és hamuvá válnak, és megszabadulsz azok kötelező mivoltától. Ezáltal tudod megnyitni lelkedet a szerepek ajándékai előtt, és tudod, hogy ezentúl nem a szerepek fogják meghatározni az énképedet, de bármikor eljátszhatod ezeket a szerepeket, játszmák nélkül, méltósággal és tisztelettel, hálával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése