"Negyedik Fejezet
Az istenek istene
4.1. ísvara uvácsa
vaksjé szamáhitá jújam srinudhvam brahmavádinah
máhátmjam déva-dévaszja jénédam szampravartaté
máhátmjam déva-dévaszja jénédam szampravartaté
Az Úr Siva azt mondta: Hallgassatok meg, brahmant kutató, összegyűlt bölcsek! Elmagyarázom nektek az istenek istenének dicsőségét, aki mozgásba hozza ezt a világot.
| "Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell. Fel hát, világim véd-nemtői, fel, Kezdjétek végtelen pályátokat. Gyönyörködjem még egyszer bennetek, Amint elzúgtok lábaim alatt.” Madách Imre ily módon jellemzi Isten és teremtése viszonyát az Ember tragédiájában. Mint sok teisztikus kozmológiában, Isten (az ísvara) csupán mozgásba hozza a világot, elindítva ezzel a kölcsönhatások láncolatát, melyből teremtés, fenntartás és pusztítás származik, de a Teremtés „napi szintű” ügyeit az ísvara által felhatalmazott félistenek (dévák, Madáchnál angyalok) irányítják. Ezért nevezi Siva az ísvarát déva-dévának, vagyis az „istenek istenének”. A brahmant kutató bölcsek pedig szívesen hallanak nem csak a tulajdonságok nélküli (nirguna) brahmanról, hanem a tulajdonságokkal rendelkezőről (szaguna) is. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése