sakjó hi purusair gjátum rité bhaktim anuttamám
Az élőlények nem ismerhetnek meg engem számos lemondás, adakozás, vagy áldozat által, ha nem éreznek felülmúlhatatlan odaadást irántam.
A brahman vagy az ísvara megismerése csakis Isten kegyéből lehetséges, máskülönben a véges egyéni tudatosság nem képes megérteni és megtapasztalni a brahman végtelen tudatosságát. A lemondások (tapasz), az adakozás (dánam) és az imádati szertartások (ídzsjá) vagy áldozati rítusok (jagja) bemutatása által a gyakorló lelke tisztul és az intellektusa, megkülönböztető képessége (vivéka) is fejlődik. Viszont, mivel a brahman túl van az intellektus megismerésének erején, az egyéni erőfeszítés ebben az esetben nem elegendő. Leginkább az anuttamá bhakti, vagyis a mindent felülmúló odaadás az, ami a keresőt az ísvara kegyének tárgyává teheti. Ez azt jelenti, hogy az ísvara iránti odaadásnak felül kell múlnia minden más érdeklődést és célt, erőfeszítést a gyakorló életében. A Katha Upnisad 1.2.23 szerint:
nájam átmá pravacsanéna labhjó na médhajá na bahuná sruténa
jam évaisa vrinuté téna labhjasz taszjaisa átmá vivrinuté tanúm szvám
„Az Önvalót nem lehet megismerni azáltal, hogy sokat beszélünk róla, sem intellektuális erővel, sem úgy, hogy sokat hallunk róla. Csak az ismerheti meg, akit a legfelsőbb kiválaszt, és megmutatja magát neki.”
A Bhagavad-gítában Krisna is megerősíti ugyanezt az igazságot (18.55)
bhaktjá mám abhidzsánáti jáván yas császmi tattvatah
tató mám tattvató gjátvá visaté tad-anantaram
„Engem egyedül az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Bennem merítette el, beléphet Isten birodalmába.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése