Az újjászületések körforgása

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

3.15. téná-vivékatasz taszmát szamszárah purusaszja tu
sza csávivékah prakritau szangát káléna szó ‘bhavat

A megkülönböztető tudás hiánya miatt a lélek belekerül az újjászületések körforgásába. A megkülönböztetés hiánya az anyag és az idő kapcsolatából fakad.

Az Ísvara-gítá 3.8. versében már olvashattunk arról, hogy az idő a legfelsőbb elv, mivel képes létrehozni a kapcsolódást a prakriti és a purusa között:

pradhánam purusam csaiva tattva-dvajam udáhritam
tajór anádir uddistah kálah szamjódzsakah parah

“Ezt a két elvet elsődleges anyagnak (pradhána) és léleknek (purusa) nevezik. A kettő egyesítője az idő (kála), mely a legfelsőbb, és melyet kezdet nélkülinek mondanak.”

Ugyan a prakriti és a purusa is kezdet nélküli, a kettő közötti kapcsolódás átmeneti, azaz az idő hatása alatt áll. Amint az idő kapcsolatot hoz létre a prakriti és a purusa között, a teremtés evolúciós folyamata beindul. Aminek kezdete van, annak vége is van, vagyis a teremtés összes megnyilvánulása igazából átmeneti, és az idő hatása alatt áll. Ennek megfelelően magát az időt (kálát) kezdet nélkülinek kell tekintenünk, mivel csak az idő kiterjedésén belül értelmezhető minden, ami átmeneti. Ugyanakkor, mivel az idő nem vezethető le sem a prakriti, sem a purusa evolúciós termékeként (hiszen akkor kezdettel rendelkezőnek kellene tekinteni), így egy független elvként kezeli a szánkhja filozófia. Mivel a prakriti és a purusa is az idő hatása alá kerülve kapcsolódik össze a teremtés folyamata érdekében, az időre viszont nincs hatással sem a prakriti, sem a purusa, így Siva a legfelsőbb elvnek kiáltja ki az időt.

A korábbi versek tanulsága szerint a prakriti hatása alá került purusát (egyéniesült tudatot) csakis a diszkriminatív tudás képes felszabadítani, vagyis az a tudás, mellyel a purusa képes megkülönböztetni magát a prakritivel történő hamis összekapcsolódástól.Ezt az összekapcsolódást azért tekinthetjük hamisnak és illuzórikusnak, mivel csak átmeneti, holott a purusa örök természettel rendelkezik. A kála hatására azonban a purusa elveszíti ezt a diszkriminatív tudást, mely eredeti természetéből fakad, tehát nem tekinthetjük kívülről szóló tudásnak, hiszen önmaga felismeréséről szól.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Minél hosszabb ideig van összekapcsolt állapotban a prakriti és a purusa, annál inkább elveszíti diszkriminatív tudását a purusa az anyagi természet elbűvölő hatása (májája) következtében. Olyan ez, mint a víz a fazékban. Ha csak egy pillanatra tesszük a tűz fölé, attól nem fog felmelegedni. De minél tovább tartjuk a tűz fölött, annál inkább átforrósodik.