3.22. szó ‘ham szridzsámi szakalam szamharámi szadá dzsagat
májí májámajam dévah káléna szaha szangatah
Ez vagyok én, az isteni varázsló. Az idővel karöltve örökké kiárasztom és elnyelem az egész világot, melyet a mágikus erő alkot.
Az Ísvara-gítá olvasatában a teremtést alkotó májá nem puszta illúzió, hanem mágikus energia, mely Siva, az isteni varázsló akarata szerint megnyilvánul és megnyilvánulatlanná válik. Mivel az Ísvara-gítá filozófiájában az ísvara (ebben a versben májí, a varázsló), a prakriti (ebben a versben májá), és a kála (idő) nincsenek oksági vagy alá-fölérendeltségi viszonyban, így együttműködve alkotják meg és semmisítik meg az univerzumokat.
3.23. mat-szannidháv ésa kálah karóti szakalam dzsagat
nijódzsajatj anantátmá hj étad védánusászanam
Az idő, melynek természete végtelen, csupán a jelenlétem miatt teremti és semmisíti meg az egész világot. Ez a Védák tanítása.
Ebben a versben Siva mégis kijelenti, hogy bár az ísvara, a prakriti és a kála együtt teremtenek és pusztítanak, a mögöttes oksági tényező valójában ő maga, vagyis a kála önmagában nem lenne képes végrehajtani a teremtés és pusztítás munkáját. A Bhagavad-gítá 11.23. versében Krisna is azonosítja magát az idővel:
káló ’szmi lóka-ksaja-krit pravriddhó
lókán szamáhartum iha pravrittah
“Idő vagyok, világok hatalmas pusztítója. Azért jöttem, hogy megsemmisítsek minden embert.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése