sza vigjánátmakasz taszja manah szjád upakárakam
[A mahat] okozza minden boldogság és szenvedés ismeretét az emberi életek alatt. A tudatosítás a természete, és az elme a segédje.
Az elme (manasz) a számkhja rendszer következő megnyilvánulási fokozata, mivel az egóból (ahankárából) jön létre. Ne tévesszük össze az értelemmel, mivel annál és az egónál is alacsonyabb minőségű energia, mely közvetlenül fogja fel a mentális tárgyakat (mint az érzéseket, gondolatokat és emlékeket). Az öt tudásszerző érzékszerv által érzékelt érzékszervi benyomások befogadásáért is az elme felel.
Ha a számkhja evolúciós folyamatát a másik végéről vizsgáljuk, akkor az érzéktárgyak akkor tudnak hatást gyakorolni az elmére, ha az érzékszerv érzékeli a jelenlétüket és összekapcsolódik velük. Például nem tudsz elolvasni egy könyvet, ha nem nyitod ki és nem fogadod be az oldalain található betűket a szemeiddel. Az elme az, amely értelmezi a szavakat, mondatokat, és elraktározza a benyomásokat emlékek formájában. Gyakran már ilyenkor is „megszíneződnek” ezek az emlékképek az egó által. A „jó/rossz”, „szeretem/nem szeretem” minősítéseket már az egó kapcsolja hozzá a mentális tartalmakhoz, és ezeket a minősítéseket át is lehet írni, vagy fel lehet függeszteni. Ebben van fontos szerepe az értelemnek, mely abban a tekintetben magasabb rendű az egónál, hogy képes „transzperszonális” szinten működni, és például aktiválja az erkölcsi érzéket, kerülve egy tettet vagy fenntartva egy kötelességet, akkor is, ha az elme tiltakozik ellene. Az intellektus alapvető működése a diszkrimináció, azaz a jelenségek valódi természetének felismerése, az egó és az elme korlátozó hatásától függetlenítve. Az értelem tehát tudatosítja a megélt jelenségeket, és arra törekszik, hogy helyesen megkülönböztesse az illúziót a valóságtól, a hamisat az igaztól, és az átmenetit az öröktől. Végső soron a megkülönböztető tudás a prakriti és a purusa egyidejű azonosságának és különbözőségének, valamint kapcsolatuk jellegének felismerésében teljesedik ki. A Jóga-szútrában (3.55) Patandzsalí a következőképen jellemzi a diszkriminatív tudást:
tárakam szarva-visajam szarvarthá-visajam-akramam cséti vivéka-dzsam gjánam
„A diszkriminatív tudás képessé tesz arra, hogy átkeljünk. Mindent magában foglal, és túl van az időn.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése