vigjána-saktir vigjátá hj ahamkárasz tad-utthitah
“A prakriti első kiterjedését mahatnak (“nagy”) nevezik. Ez a tudó, mely a megismerés erejével bír. Belőle árad ki az egó.
sza dzsívah szó ‘ntarátméti gíjaté tattva-csintakaih
A “nagy” csak egyetlenként létezik. Az elvek magyarázói szerint az egóval is megegyezik. Azt mondják, hogy azonos az egyéni lélekkel, és a belső Önvalóval is.
A számkhja filozófia szerint a mahat (a „nagy”) a prakriti első evolúciós kiáradása, és buddhinak (értelem, intellektus) is nevezik. Bár az értelem nem azonos a tényleges Önvalóval, (az átmannal), a prakriti által félrevezetettek mégis összetévesztik az Önvalóval. Az értelem teszi lehetővé a megkülönböztető tudást (vigjána), és ebben az értelemben valóban tekinthetjük tudónak, vagy megismerőnek (vigjátri). Az ahankára (egó) a mahatból terjed ki. Ezért bizonyos szemszögből van létjogosultsága a kijelentésnek, mely szerint az egó azonos az intellektussal. Más értelmezések szerint a mahat azonos az egyéniesült lélekkel (dzsívával), vagy pedig a Paramátmával (Felsőlélekkel), melyet antar-átmának vagy antarjámínak (mindenben jelenlévő léleknek) is neveznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése