purusád bhagaván pránasz taszja szarvam idam dzsagat
A megnyilvánulatlan magasabb rendű az értelemnél, a Szellem pedig magasabb rendű a megnyilvánulatlannál. A Légzés Ura magasabb rendű a Szellemnél. Az egész világ az övé.
A megnyilvánulatlan (avjakta) ebben az esetben a megnyilvánulatlan prakritire és nem a megnyilvánulatlan brahmanra vonatkozik, mely (a prakriti) még az értelemnél is finomabb, illetve magasabb rendű abban az értelemben, hogy az összes megnyilvánulás lehetőségét magában hordozza potenciál formájában, és amikor kiárad, olyan módon nyilvánul meg, ami még az értelmet is képes megtéveszteni. Ez a prakriti májá-saktija, vagyis misztikus ereje. A purusát a teisztikus számkhja a prakriti fölé helyezi abban az értelemben, hogy a purusa a brahman, vagyis a tudat. Bár az ateisztikus számkhjában a prakriti és a purusa egyaránt örök és nem egymás okai, a teisztikus számkhja szerint (melybe az Ísvara-gítá is tartozik) Isten, vagyis bhagaván a legmagasabb rendű. Ebben az esetben a pránát, vagyis az életerőt tekinti bhagaván kifejeződésének Siva, és kijelenti, hogy az egész világ az összes megnyilvánulásával nem más, mint bhagaván felfoghatatlan energiája, teremtése. A „bhagaván prána” kifejezés tehát nem egyezik meg a „közönséges” pránával, vagyis életerővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése