Átkok és lélekvisszahívás

Nagyon sokan keresnek meg lélekvisszahívással kapcsolatban, ami általában helyénvalónak bizonyul, hiszen, mivel a lelkünk a túlélés érdekében darabjaira hasad egy-egy trauma átélése során, és tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy nincs olyan ember, aki ne szenvedett volna el valamilyen traumát, így a lélekvesztés is ugyanolyan általános jelenség, mint a traumák által okozott sebek cipelése a tudatunkban. Természetesen vannak más módszerek is a traumák oldására, és mindenkit bátorítok is, hogy éljetek ezekkel. A lélekvisszahívás egy kiegészítő kezelés, mely nagyban megtámogatja a trauma feloldására tett erőfeszítéseket. Hogy egy hasonlattal éljek: Ha valaki elveszíti a lábát, akkor megtanulhat mankóval vagy műlábbal járni, de ha visszakapná a lábát, akkor sokkal teljesebb életet tudna élni. Ezt a teljességet kaphatjuk vissza a lélekvisszahívással, hiszen a leszakadt, elkülönült lélekrészeink hozzánk tartoznak, és ők is akkor tudnak továbbfejlődni és kiteljesedni, ha visszatérnek a fő lélekrészhez, mely a testben lakozik. A lélerészekkel együtt sok energiát is visszakapunk, és az integrációs időszak után sokkal sikeresebben, magabiztosabban tudjuk kigyógyítani magunkat a szerzett traumából. A lélekvisszahívás folyamatáról itt írtam, illetve ebben a blogban megtaláljátok a korábbi, ezzel kapcsolatos írásaim linkjeit is.

Mi az az átok?

Az ezoterikus és new age világban divatos dolog az "átok" szóval dobálózni, de nézzük, mit is jelent ez energetikai szempontból, iletve sámáni megközelítésben? A lélekrészek leválásának két oka lehet: A "fortholder", vagyis a "vár őre", a fő lélekrészünk, azonosságunk önként küldi el egy lélekrészét, hogy elvigye a trauma által okozott fájdalmakat és emlékeket; vagy hogy elkísérjen valakit, akihez ragaszkodunk, és nem tudjuk elengedni (ex-partner, halott hozzátartozó, vagy bárki, akit fontosnak tekintünk az életünkben és erősen kötődünk hozzá). Az ilyen, elvándorolt lélekrészek viszonylag könynen hajlandóak visszatérni, mert nem tartja ott őket valaki másnak az ereje. De mi van esetleg olyan esetben, ha az ex-partnerünk nem tudta feldogozni a szakítást, és nem csak energetikailag, hanem a fizikai valóságban is próbál még beleszólni az életünkbe? Ilyenkor ő nem fogja akarni elengedni a lélekrészünket, de szerencsére a szellemi segítők olyan erővel rendelkeznek, hogy az ilyen, ösztönszintű megkötöttségeket képesek hatástalanítani. Csak azt kell biztosítani, hogy az alany, aki kéri a lélekrészének visszahozását, maga is hajlandó legyen visszaadni az ex-partnere lélekrészeit. Így tud megszűnni az energetikai kötődés.

Egy másik eset az, amikor egy narcisztikus, pozesszív, manipulatív partnerrel, főnökkel, tanítóval, szülővel stb. voltunk kapcsolatban. Ezek a személyek még mindig, az előző esethez hasonlóan, ösztönszinten irányítják az energetikai folyamataikat és a "lélekszerzést", hiszen minél több embert szeretnének manipulálni és függőségi helyzetben tartani: a családtagjaikat, beosztottjaikat, barátaikat, követőiket stb. Mondjatjuk, hogy egy erőteljes narcisztikus patológiát élő ember szinte "sportot űz" a lélekrészek megához láncolásából, de ez még mindig inkább ösztönből, megérzésből történik. A legtöbben nem rendelkeznek olyen mértékű mágikus képességekkel és tudatossággal, hogy szánt szándékkal, tudatos operációval szerezzenek lélekrészeket a "gyűjteményükbe". Láttam már ilyen "gyűjteményeket" lélekutazásban.

Az átkok hasonlóan működnek, hiszen a fenti eseteket is, ahol bőven történik bántás, "átkozódás", rosszindulat, rossz kívánása a másiknak, bosszúállás, kárörvendés stb.; bizonyos értelemben tekinthetjük átoknak, bár megint csak, általában nem tudatos mágikus folyamatokról van szó. Ennek ellenére a zavaró, ártó energia (hucsa) érezhető, és a lélekrészek visszaszerzésével ezek a hatások alábbhagynak.

Konkrét átoknak azt tekinteném, ha valaki rosszat akar egy ismerősének, és elmegy egy mágushoz, "boszorkához", stb. aki ilyen jellegű vudu- és egyéb tevékenységet vállal, és megfizeti azért, hogy a mágus ezt vagy azt az átkot szórja a szenvedő félre. Tekintsünk most el attól, hogy kinek mekora szellemi ereje van, maga az elv még mindig igaz: ha kifejezetten és szánt szándékkal akarsz rosszat valakinek, az az ártó hatás sokkal konrétabban nyilvánul meg, mintha csak ösztönszintű játszmákban szórod felé a rosszindulatú energiát. Magyarul, az van átok alatt, akit valaki valamikor konkrétan megátkozott, akér ebben, akár az előző életében, és szellemi energiát, áldozatot tett bele ebbe a mágikus folyamatba, mert anélkül ugye nem sok ereje lesz. Bármilyen szellemi erőfeszítésből származó erőt használhatunk segítő vagy ártó szándékkal. Például ha nem eszem egy hétig, annak az erejét felajánlhatom valakinek a gyógyulására, boldogulására (ezt nevezzük áldásnak, és sokkal kevésbé agresszív energiát jelent, mint az átkozás), de ugyanúgy kérhetem, hogy az energia okozza valakinek a betegségét, szomorúságát, veszteségét stb. Az erő előjel nélküli, mi adunk irányultságot és minőséget neki a szándékunkkal. 

Az átkoknak van egy olyan aspektusa is, hogy a káros mintázat beleíródik az energiameződbe, és a hatását transzgenerációsan is továbbadhatod a gyerekeidnek, unokáidnak. Tehát ha felismerted az átkot, és sikerül hatástalanítani, visszaverni, azzal a következő nemzedékekkel is jót cselekszel. A lélekvisszahívás fontos szerepet játszhat ebben a folyamatban. 

Tehát mit lehet tenni, ha valakit konkrétan, tudatosan megátkoztak? Persze lehet, hogy őt erről nem tájékoztatták egyértelműen, de ha felmerül ennek a gyanúja, azt egy sámán általában be tudja azonosítani. Az átkok visszaverésére is hatástalanítására többféle módszer létezik, és ezek sikere egyrészt a sámán és szövetségesei szellemi erejétől függ, másrészt a megátkozott személy karmikus adósságától. Ha a karma indokolja a szenvedést, akkor az valamilyen formában mindenképpen megérkezik, akár átok, akár más "balszerencse" formájában. 

Az átkozás folyamata tehát mindenképpen lélekvesztéssel, illetve "lélekrablással" jár, mivel az átkot elhelyező személy uralkodni próbál a személyiségünk bizonyos aspektusa felett. Tehát maradjunk annál a kérdésnél, hogy vissza tudjuk-e hozni egy elátkozott személy lélekrészét? Itt a sámán már nagyobb ellenállásba ütközhet, sőt, támadás is érheti, mert az átkozó mágus által uralt szellemek védelmezni próbálják a területüket. Ezek általában mind Középső Világbeli szellemek, hiszen az Alsó és Felső Világok tiszta szellemi energiáit nem tudja senki ártó tevékenységre kényszeríteni. Ők harmóniában élnek, és ezt a tiszta minőséget (számít) hozzák az életünkbe, ha kapcsolódunk hozzájuk. Plusz védelmet is adnak a veszélyekkel szemben. Tehát a sámán szövetségeseinek, erőállatanak, őrzőszellemeinek erejétől is függ, hogy képes-e megtörni az átok által fogva tartott lélekrész béklyóját, és kiszabadítani, visszahozni azt. Általában, mivel a mai világban igen kevés a "haladó" szintű mágus, ez sikerülni szokott. 

Ha viszont a sámán esetleg erején felüli vállalkozásba fogna, akkor az erőállatok figyelmeztetni fogják a veszélyre, a védelmező szelleme a segítségére siet, és figyelmezteti, hogy túlzottan nagyhatalmú ellenféllel van dolga, ne bocsátkozzon bele a szellemi csatába. Ilyankor a sámán ezt közli a vendégével, és azt a problémát, amit ő esetleg nem tud megoldani, valaki más, nagyobb szellemi erővel rendelkező személy vagy szellemi lény simán elintézi. A lélekvisszahívás tehát akkor is fontos része a védekezési és feloldási stratégiának, ha felismertük, hogy átokról van szó. Legyengült, széthullott állapotban ugyanis a szellemi "immunitásunk" is lecsökkenhet, és sokkal könnyebben elhelyezheti valaki a tudatalattinkban az ártó szándékú programokat. 

Még egy dlogról érdemes beszélni a végén: Ha valaki úgy keres meg, hogy őt megátkozták, és szentül meg van győződve erről, akkor előfordul, hogy "bebetonozza" a hitrendszerébe ezt az eseményt, és ha ragaszkodik hozzá, akkor nincs az a sámán, akik kihozná belőle a kifejezett vagy hallgatólagos akarata ellenére. Ez akkor is bekövetkezhet, ha valóban átkozás esetét azonosítjuk, és akkor is, ha az illető pusztán kitalálta ezt az eseményt az áldozatszerepének fenntartása érdekében.