A vízimalom szimbóluma

A negyvenkilencedik szimbólum nem sokkal a negyvennyolcadik után érkezett Odintól. Ez alkalommal egy fekvő nyolcast, vagyis a végtelen szimbólumát láttam, mely sok utazásomban fel szokott bukkanni. Utána viszOnt a Valhalla csarnokában találtam magamat, Odin előtt, és megmutatta, hogy a szimbólum térben úgy néz ki, mintha a fekvő nyolcas két, csúcsával összeragasztott csepP volna, és rájuk merőlegesen még egy ugyanilyen, térbeli fekvő nyolcas helyezkedne el. Hasonlóan, mint Ezékiel szekerének négy kereke, melyek két tengelyen, egymásra merőlegesen helyezkedtek el. Ha mindezt oldalról nézzük, akkor kapjuk meg a szimbólumot, mely egy fekvő nyolcasból és azt középen átszelő körből áll (ez a merőleges tengelyű nyolcas vége), ráadásul a fekvő nyolcas két végén szárnyak vannak. Egy kicsit frigyládásnak is hat a szimbólum, de térjünk vissza a történethez Odinnal!

Amikor kinyújtotta felém a kezét, egy fehér rúna-kő volt benne, melyre arannyal volt ráfestve ez a szimbólum. Utána a szimbólumot hátul a medencémre rajzolta, és maga Odin is utalt az előzőleg kapott villám-szimbólumra. A villám-szimbólumhoz képest, mely gyors, "derült égből" lecsapó változást mutat, a malom vízszintes kereke lassan őröl, de a mozgása állandó, és az energiája nem fogy ki. Tehát ez a szimbólum a folyamatos, kitartó erőfeszítést jelképezi, mely végül isteni támogatást is kap (a szárnyak a Szellemvilág támogató erejét képviselik), és miközben a szimbólum alkalmazója a hosszadalmas munka során megtanul a folyamatra és a megtett út apró eredményeire figyelni a végcél helyett, a végső célhoz is egyre közelebb jut. 

A négyes szimbolika egyfajta körforgást (négy évszak, négy égtáj stb.) és stabilitást is képvisel. A négyszöges formában végtelen energia kering vagy duplázódik, emelkedik a négyzetre, de a szimbólum maga kontroll alatt tartja ezt a hatalmas energiát. A medence a munka, az erőfeszítés központja, melynek oldalsó tengelyét a két combnyak és a csípőízületek adják, míg keresztirányú tengelyét a keresztcsont és a szeméremcsont. 

Ilyen vízszintes őrlőlapú malmok valóban léteztek a viking kultúrában. A vízimalomnak egy függőleges tengelye volt, melynek végén lapátkerék forgott a rá eső víznek köszönhetően. A vízszintes malomkerék még a viking kozmológiában is megjelenik, mint a teremtés szimbóluma.