Látomáskeresés a Hegyen - 7. rész

A Visszatérés

A negyedik nap további részében az alábbi dolgok történtek: dél körül jógáztam egyet, majd játszottam a hangszereken, és megszárítottam a hangszerek tokjait, amik azért kicsit átnedvesedtek az ájszaka folyamán. A délutáni napozást követően elkezdtem az Om Táré Tutáré Turé Szváhá mantrát zengetni. Nem akartam túl korán nekiállni az összepakolásnak, pedig az is volt vagy egy órányi szöszmötölés. Viszont hirtelen, ahogy még a tíz kör mantrázás felénél jártam, láttam ám, hogy Krisztián közelít néhány "serpával", és megszólított, hogy "Eljött az idő, térj vissza a szertűzhöz." vagy valami ilyesmit. Mondanom sem kell, hogy teljesen készületlenül ért a dolog, és így egy lányt ott hagytak, hogy segítsen nekem összepakolni, majd továbbmentek a többiekért. Ma is láttam a pszichedelikus bogarat, egy kicsit az egyiptomiak szent szkarabeuszára is emlékeztetett, aki kapuőrként funkcionál az élők és a holtak világa között. 

Összepakolgattam az oltáramat, a ruháimat, majd leszedtük a ponyvát, a zsinórokat, és végül összeszedtem a négy villás botot a szalagokkal, valamint a zsályatöveket, mert ezeket a záró kunyhószertartás után be kell dobni a szertűzbe. Elindultunk lefelé, a törékeny leányzó magabiztosan vitte a hátán a jó nehéz hátizsákomat, én pedig a hangszereket és a kiülős felszereléseket. Az egyik kiülő segítője egymagában hozta a hátizsákját, és még két szatyrot, de megbotlott, és éppen neki fordult ki a bokája lefelé menet a hegyen. Másnap kiderült hazatérés után, hogy eltörte a bokáját, és hat hét fekvőgipszbe fogják tenni. Azért leértünk többé-kevésbé egyben, és találkoztunk a többi kiülővel is a kunyhó előtt. Majdnem mind a tizennégyen kibírtuk végig a kiülést, és Oguz egy jó erős és forró kunyhóval zárta a szertartást. ott még imádkoztam, hogy ha valamit még itt kell hagynom ezen a kiülésen, az jöjjön ki belőlem a kunyhóban, majd a végén kimásztunk négykézláb, és végre kaptunk vizet!

Amikor kicsit kipihentem magamat és magamhoz tértem, elmentem fürödni a patakban a nyári melegben, jólesett állni a patak olvadt bazaltból álló medrében, melyet évezredek óta koptat a csordogáló víz. Utána az asztaloknál gyülekeztünk, jó volt végre találkozni a csapat többi tagjával. Miközben leküldtük az első falat dinnyéket és első kanál leveseket a torkunkon, megosztókört is tartottunk. Ott persze nem volt idő ilyen részletesen beszámoni az élményeimről, ezért is itt a blogban teszem most meg ezt utólag, összeszedve mindazt, ami megmaradt. Számomra ez a feldolgozási folyamat része is. Lehet, hogy nektek is érdekes olvasni az élményeimről, de nem szabad elfelejteni, hogy mindenki mást él meg egy ilyen kiülés alatt, sok erős dolgot mondott mindenki a megosztókör alatt. 

Az étel hamar eltelített, és éreztem, hogy sokat kell majd innom a következő napokban, mert több kiló víz jött ki belőlem, és a bőröm is pethyüdtté és pergamenszerűvé vált, mint egy öregemberé, a dehidratáció miatt. A nyelésnél fájt a torkom, úgy látszik, elszokott a munkától. A lakoma végeztével össze is pakolgattunk és több fordulóval kivittük a cuccainkat a kocsikhoz a szántóföld szélére. Oguz mindig bátorít ilyenkor, hogy ne rohanjunk el, hanem aludjunk még ott egy éjszakát, hogy legyen idő a feldolgozásra, de egyrészt másnap indult a hétfővel a munkahét, a gyerekeim már nagyon hiányoltak, másrészt nem bántam volna, ha este egy normáis ágyban hajthatom nyugovóra a fejemet. 

Mág egy dolgot eldöntöttem már kint a hegyen: bár előtte még nagyon lelkes voltam, hogy a júliusban esedékes nyitott kiülésre is elmegyek, de most azért besokalltam egy kicsit, nehéz is volt, kétszer majdnem feladtam, és úgy éreztem a végére, hogy van mit feldolgoznom ezután a kilés után. Így inkább várok februárig, amikor is egy 24-30 órás kiülés van betervezve a haladó kurzus utolsó mozzanataként, szintén Cserúton. Azt szeretném jó intenzíven végigcsinálni, de addigra fel kell készülni, és rendesen be kell integrálni mindent, ami ezen a négy napon történt velem. 

Köszönöm Oguznak, Krisztiának és az összes segítőnek és kiülőnek, és a családomnak is, hogy támogattak, segítettek ebben a folyamatban, és köszönöm mindenkinek a szép megéléseket, az őszinte pillanatokat, mert mindenkinek volt része benne, hogy ezt így megélhettem/megélhettük. Zolinak is köszönöm a képeket, amiket felhasználtam a blogokhoz. Minden a rokonom! 

Belinkelem ide alulra még egyszer az előző részeket is, ha szeretnétek egyben végigolvasni az egészet: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész.