Ébreszd fel a benned szunnyadó állatot!

Az elmúlt hétvégét Cserkútpusztán töltöttem Oguzzal és a haladó csoporttal. A hétvége témája a transztánc volt. Pénteken napközben érkeztünk meg, és előkészítettük a szertartásteret az esti transztánchoz, mely az Ősök Tánca címet viselte, és az ősök erejéhez kapcsolódtunk tánc közben. Oguz hozott egy nagy, fekvő dobot, melyet a földre támasztva tudott ütni, mikozben mi körbe-körbe táncoltunk az Életfa körül. 

Először volt egy lélekutazás bent a házban, ahol már igyekeztünk kapcsolódni az Ősökhöz, és hívni őket a szertartásra. Én sokat szoktam foglalkozni az ősök gyógyításával, az általuk is átélt traumák oldásával, de ebben az esetben azt kértem, hogy a gyógyító erő, a Szellemvilág ereje jöjjön meg az ősökön keresztül. 

Ahogy kezdett beesteledni, kimentünk a szertartástérre, és féklyákat gyújtottunk a kör szélénél, majd bent az Életfa körül is meggyújtottunk négy mécsest, a szertartástér szélén pedig szertüzet gyújtottunk. Heten körbeálltunk az Életfa körül, és elkezdtük a táncot. Feri volt elől, utána a többiek, egyás kezét fogtuk, és oldalazva lépkedtünk. Egy idő múlva elkezdtük a kezeinket is föl-le emelgetni, illetve előrehajlongani, amikor eléreléptünk. Oguz azt mondta, hogy ha úgy érezzük, hogy "kilöktek" az ősök a sorból, akkor kiülhetünk vagy fekhetünk a kör szélére. Elkezdtünk táncolni, hangosan lélegezni, mindenféle hangokat kiadni, amik jöttek belőlünk. Ahogy róttuk a köröket, egyre-másra estek ki a csoporttársaim, és a végén mi ketten maradtunk Ferivel, kézen fogva táncoltunk, és egyre több és több erőt éreztünk beáramolni az Ősök felől. Nem éreztem semmilyen nehéz, traumatikus energiát, csak a gyógyító őserőt, amint egyre több áramlott át rajtunk a tánc közben. Végül két óra múlva Oguz lelassította a dobot, abbahagytuk a táncot, és odaültem a tűzhöz feldolgozni az élményeket. Nem érzékeltem az Ősöket külön-külön, de a sok erő bíztató támogatást adott a szellemi úthoz. Akár reggelig is tudtam volna járni az Ősök táncát.

Este fáradtan zuhantam az ágyba, nem is álmodtam semmit. Másnap reggeli után Oguz bejelentette, hogy maszkokat kell készíteni, melyek segítenek majd kapcsolódni az erőállatainkhoz. Egy dobolós utazással kezdtük a napot, hogy pontosan megjöjjön, milyen maszkot kell majd készítenünk. Nekem több erőállatom is van, de végül eléggé egyértelműen Quetzalkoatl, a Tollaskígyó minősége és feje jelent meg, aki már többször felbukkant utazásaimban még a Munay Ki rítusok előtt, de azóta is, mivel ő a Középső Világ őre, és a harmadik szem csakrában lakik. A képen látható maszkhoz hasonlót képzeltem el, de azt igazából fából kellett volna kifaragni, kiesztergálni, amire ott helyben nem volt lehetőség. Vágül a második, illetve harmadik képen látható az eredmény.

Így, amikor elkeztük a maszkok készítését, akkor Oguz elővett egy csomó mindenféle nyers és kikészített bőrt, szíjakat, szőrme-darabokat, és ki-ki abból készített maszkot vagy egyéb díszeket a testükre. Volt két lófej is, egy fehér és egy fekete, őket is felhasználták, valamint készült medve, holló maszk, valamint sámánkorona is. Én pedig két nyers marhabőrt fűztem össze egy kígyófej-szerű cső alakra, majd fogakat festettem rá, kipikkelyeztem, és feldíszítettem szíjakkal, valamint színes tollakkal, és ki is festettem szép színesre. A maszk jól rajta maradt a fejemen, csak nyakban vágott egy kissé. Volt, aki a testét is kifestette a tánchoz korommal vagy mésszel. 

Este ismét hozzákészültünk a tánchoz, tüzet gyújtottunk, és Oguz odaült a dobhoz. Felvettük a maszkokat, hívtuk az erőállatokat, és elkezdtünk táncolni. Most is mindenféle hangok jöttek ki belőlem, és sokszor hullámzó, kígyószerű mozgulatokkal lépkedtem körbe, mint egy kínai sárkánytáncos. A maszkból csőlátással csak előre láttam, így próbáltam magamat a körön belül tartani. Itt is sok energiát éreztem, de ez az erő nem volt annyira koncentrált és körkörös, mint az előző este, mivel mindenki külön táncolt és mozgott. Ha nem nyomta volna a maszk a nyakamat, akkor akár reggelig is tudtam volna táncolni, ahogy előző este is ezt éreztem. De így végülis nem bántam, amikor Oguz  másfél óra múlva abbahagyta a dobolást, és a még álló emberekkel együtt ismét odahúzódtunk a tűzhöz. Az erőállatok ösztönszintű, érzelmi energiákat testesítenek meg, és sokunk életéből hiányzik az, hogy felébresszük ezt a szunnyadfó ösztönvilágot, kapcsolódjunk az Alsó Világ-beli énünkhöz, és "visszavadítsuk" egy kicsit a lelkünket. Túlcivilizált világunkban mindenféle mesterséges ingerek és viselkedési normák határozzák meg az életünket, ezért az erőállatok archetipikus őserejének megélése kifejezetten terápiás hatású is lehet. Jó volt egy kicsit "állatkodni", anélkül létezni és viselkedni, hogy bárki, akár mi saját magunk is, bármilyen elvárást támasztott volna velünk szemben, vagy meghatározta volna, hogy mi a "normális", és mi nem az. 

Ezen az estén is fáradt voltam, de amikor elaludtam, sok mindenfélét álmodtam. Vasárnap reggel böjt volt, és izzasztókunyhóhóz készültünk a nagy hőségben, ahol szintén az erőállatokkal fogunk dolgozni. A kunyhó előtt már ropogott a tűz, és hevültek a kövek. Odakészítettük a maszkjainkat a tűz és a kunyhó között elhelyezkedő oltárra, és bementünk a kunyhóba. 3 körben került be a 28 izzó kő, az Öragapák, így egyszerre dolgoztunk az ősökkel és az erőállatokkal is. 

Én a kunyhóban is nagyon sok erőt éreztem, egyre jobban feltöltődtem, ahogy haladtunk előre. Az összes erőállatom megjelent, és mindegyikük minőségét befogadtam a testembe, miközben fohászkodtam hozzájuk és a Földanyához. A második körben Oguz vizet fröcskölt mindannyiunkra, és bekért egy vödör földet, majd mindenkinek be kellet kennie magát földdel, hogy még szorosabban tudjunk társulni Földanya minőségével. Az utolsó körnél én már állva táncoltam és csörgőztem, annyira feltöltődtem energiával. Utána kijöttünk a kunhyóból, megmosakodtunk a patakban, és nekiültünk a lakomának. Az Ősök tánca és a kunyhó-szer szép erő-keretbe foglalta a hétvégét. Emlékezetes alkalom marad ez is.