já szá prakritir uddistá mohiní szarva-déhinám
A következő versekben Siva a három tattva természetét ismerteti részletekbe menően. A prakritiről vagy pradhánáról ebben az egy versben szól, mint az összes anyagi megnyilvánulás forrásáról, melyek egy irányított evolúciós folyamat során, egymásból fejlődnek ki, majd a Teremtés pusztulási szakaszában ugyanúgy visszarendeződnek egymásba és végső lépésként a pradhánába/prakritibe. A prakriti másik működése, amellett, hogy testeket hoz létre az egyéniesült tudat számára, az illúzió, vagyis a hamis azonosítás kialakítása. Az egyéniesült tudat ragaszkodni kezd a saját testéhez, és azonosítja vele önvalóját. Így a prakriti neve mohiní is, ami elbűvölőt jelent, és mágikus erejére utal, mellyel illúzióban tartja a megtestesült élőlényeket.
A mohiní név arra a történetre is utal, melyet a Mahábháratában és a Puránákban is olvashatunk: a Tejóceán kiköpülése során Visnu megjelenik egyetlen női avatárja (inkarnációja) formájában, Mohiníként, akinek elbűvölő szépsége megzavarja a démonokat, és így a halhatatlanság nektárjából csak a félisteneknek jut. A Mohiní név a muh tőből származik, melynek jelentése: „összezavarni”. Ahogy Mohiní elbűvölte és becsapta a démonokat, ugyanúgy varázsolja el a prakriti a purusát, és elfeledteti vele azt, hogy eredeti természete különbözik az elsődleges anyagból és annak megnyilvánulásaiból álló világtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése