tajór anádir uddistah kálah szamjódzsakah parah
“Ezt a két elvet elsődleges anyagnak (pradhána) és léleknek (purusa) nevezik. A kettő egyesítője az idő (kála), mely a legfelsőbb, és melyet kezdet nélkülinek mondanak.”
A versben a számkhja filozófia alapvetését vázolja fel Siva. A számkhjában két alapvető elv (tattva) létezik öröktől fogva: az elsődleges anyag (prakriti vagy pradhána, a női teremtő elv) és az elsődleges tudat (purusa, a férfi létező elv). Számos számkhja szöveg szerint a két elv közötti vonzalom és kapcsolat automatikus, mint a vasreszelék és a mágnes közötti kapcsolat. Más szövegek viszont egy harmadik, külső erőnek tulajdonítják a prakriti és a purusa közötti kölcsönhatás létrejöttét. Az egyik lehetőség az, hogy a mindenen túli Isten hatására kapcsolódnak össze. A másik lehetőség, melyet itt vázol Siva, az idő (kála), mint független elv örök jelenléte. Mivel a prakriti és a purusa is örökké létezik, valamint a kölcsönhatásuk is örök (bár az idő hatása alatt ciklusokba rendeződik), így az időt, mint tattvát egyrészt kezdet és ok nélkülinek (anádi), valamint a legfelsőbbnek tekintik, hiszen tulajdonképpen az idő a prakriti és a purusa táncának karmestere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése