2.55. náputra-sisja-jógibhjó dátavjam brahma-vádibhih
mad-uktam étad vigjánam számkhja-jóga-szamásrajam
„A brahman követői csakis a fiaiknak, tanítványaiknak és a jógíknak adhatják tovább ezt a tudást, a számkhja és a jóga tudását, melyet én tanítok.”
A brahmanról szóló tudás átadásának mindig is voltak feltételei a védikus hagyományban, mint ahogy más kultúrákban is csak az arra méltó, bizonyos belső tulajdonságokat elért, illetve a tanítóval elkötelezett viszonyban lévő személyek voáltak jogosulttá a spirituális tudás megkapására. E „szűrésnek” kettős szerepe volt: egyrészt így törekedtek annak elkerülésére, hogy a spirituális tudás arra nem méltó személyek birtokába kerüljön, akik esetleg visszaélhettek volna vele; másrészt, ha a tanítvány még nem érte el a pszichospirituális fejlődés bizonyos szintjeit, és túl korán kapott meg túlzottan magas szintű tudást és gyakorlatokat, akkor a helytelen megértés vagy inkompetens gyakorlás következtében önmagát is veszélybe sodorhatta. Az Upanisadok és a Bhagavad-gítá az alábbi módokon jellemzik a brahmanról szóló tudás megkapására alkalmas személyeket:
Svetásvatárá Upanisad 6.22:
védánté paramam guhjam purákalpé pracsóditam
náprasántája dátavjam náputrájásisjája vá punah
„A Védánta mélységes titkait már az előző világkorszakban is tanították. Nem szabad azonban átadni őket azoknak, akik nem békések, nem a fiaid vagy a tanítványaid.”
Máitrájaníja Upanisad 6.29:
„A jóga gyakorlása által az ember szert tesz az elégedettségre, az erőre, hogy kitartson jóban-rosszban, és a kiegyensúlyozottságra. Ne tanítsátok ezt a legbizalmasabb tudást azoknak, akik nem a fiaitok, tanítványaitok, és akik nem kiegyensúlyozott elméjűek. Csak annak szabad átadni, aki odaadó a tanítója iránt, és aki minden szükséges tulajdonsággal rendelkezik.”
Végül a Bhagavad-gítá 18.67. versében további részleteket olvashatunk arról, hogy mely tulajdonságok teszik alkalmassá a tanítványt a brahmanról szóló tudás befogadására:
idam té nátapaszkája nábhaktája kadácsana
na csásusrúsavé vácsjam na csa mám jó ’bhjaszújati
„Ezt a meghitt tudást soha nem szabad átadni azoknak, akik nem önfegyelmezettek, nem odaadóak, nem végeznek odaadó szolgálatot, vagy irigyek Rám.”
Így végződik az Ísvara-gítá második fejezete, melynek címe: „A változásoktól mentes Önvaló”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése