tadátmakam tad-anjat szját tad rúpam mámakam viduh
“E három elv szilárdan nyugszik a megnyilvánulatlanban, kezdet és vég nélkül. A bölcsek tudják, hogy az én formám azonos e hárommal, mégis különbözik tőle.”
A három elv elsődleges fontosságának hangsúlyozásával indult az Ísvara-gítá harmadik fejezete (3.1):
tébhjah szarvam idam dzsátam taszmád brahma-majam dzsagat
„ A megnyilvánulatlanból származik az idő, az elsődleges anyag és a Legfelsőbb Lélek. Az egész világ e háromból született, tehát a világ brahmanból áll.”
A három tattva közötti kapcsolatban, mint az Upanisadokban, a Védántában és a Bhagavad-gítában sok más helyütt is, megjelenik az egyidejű azonosság és különbözőség (bhédábhéda) elve. Bizonyos tekintetben mindhárom elv egymástól eltérő, és így kölcsönhatásban lépnek egymással, ugyanakkor mindhárom a brahmanban (vagy e vers szerint a megnyilvánulatlanban, avjaktában) nyugszik, tehát nem különböznek a brahmantól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése