nirgunam paramam vjóma tadzs gjánam szúrajó viduh
“A brahman feloszthatatlan, mégis felosztottnak tűnik; örök, szilárd és változatlan. Tulajdonságok nélküli, és a legmagasabb űr. Ez az a tudás, amit a bölcsek és jámborak ismernek.”
A brahman természetének tanulmányozása során hozzá kell szoknunk a logikailag ellentmondásosnak tűnő, egymást kizáró állításokhoz. Ebben a versben is találunk ilyen ellentétpárokat: feloszthatatlan, mégis felosztottnak tűnik; illetve tulajdonságok nélküli, mégis örök, szilárd és változatlan. A paramam (legmagasabb) és a vjóma (űr, éter) állítások szintén a brahman mindent betöltő, mindent magába fogadó és mindennek teret, kiterjedést, alapot adó voltára vonatkoznak. A paravjóma kifejezés a „legfelsőbb”, azaz űrön túli űrre vonatkozik más tantrikus írások szerint is.
Térjünk vissza még egyszer az előző versben említett pramánátíta („a megismerendőn túli”) kifejezéshez. Az indiai episztemológia a megismerés, vagy a hiteles tudásszerzés módjainak (pramána) alábbi kategóriáit sorolja fel: pratjaksa (közvetlen érzékszervi tapasztalás), anumána (logikai következtetés), sabda-pramána (a szentírások kijelentései) és az upamána (hasonlat). A jóga, védánta és a buddhista írások említést tesznek még a vikalpáról (kételkedés) és az ábhászáról (árnyék, visszatükröződés), Siva azonban kijelenti, hogy a brahman nem hasonlítható semmihez, valamint a vikalpa és ábhásza eszközeivel sem ismerhetjük meg eredeti természetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése