szarvatah srutimal lóké szarvam ávritja tisthati
“Jelen van az összes világban, mindent magába ölel, mindenütt ott vannak kezei és lábai, szemei, fejei, arca és fülei is mindenhol ott vannak.”
Ez a vers egy az egyben megegyezik a Bhagavad-gítá 13.14. versével:
„Kezei és lábai, szemei, fejei és arcai mindenhová elérnek, s fülei mindenhol jelen vannak. Áthatva mindent, így létezik a Felsőlélek.”
A dvaita-advaita védánta különbséget tesz a brahman személytelen formája, a paramátmá mindenütt jelen lévő tudatossága és bhagaván, mint a Legfelsőbb Lény kategóriái között. Siva azonban felcserélhető módon használja a parama purusa, paramátmá, átman, brahman fogalmakat. A fenti vers leírása alapján a brahman tudatossága mindent áthat, és így az összes testet öltött élőlény érzékszerveit tekinthetjük a brahman érzékszerveinek, melyeken keresztül mindent lát, mindent hall, mindent képes megtapintani, és mindent irányít is. Nincs semmi, ami rajta kívül lenne, vagy „isten háta mögötti hely” volna. A brahman látszólag szétosztja magát az egyéni tudatosságokba, és rajtuk keresztül próbűálja megismerni önmagát és teremtését.
srí bhagavatí szaméta srí bhagavaté namaha
“Ó, isteni erő, minden teremtés szelleme, legfelsőbb lény, isteni jelenlét – kérlek, tölts el minden élő lényt! Meghajlok a legnagyobb alázattal a Legfelsőbb Lélek előtt, aki az Isteni Anyában és Isteni Atyában öltött testet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése