prérajámi tathápídam káranam szúrajó viduh
“Nem én vagyok minden dolog irányítója, mert saját természetem szerint a mágikus erőn túl létezem. A bölcsek mégis úgy tudják, hogy én hozom mozgásba az okot.”
Siva itt azt adja a bölcsek értésére, hogy valójában nem ő személyesen irányítja a Teremtés dolgait, hanem olyan erővel és tudatossággal ruházza fel májáját, hogy az önállóan is képes a teremtés, fenntartás és pusztítás összes funkciójának ellátására. Miközben az univerzumok a megnyilvánult és megnyilvánulatlan állapotok között oszcillálnak, mégis maga Siva, vagyis a brahman, az átman az, mely ennek a mágikus energiának a forrása, és mely így végső soron minden ok eredeti oka. Az ok-okozati láncolatok ugyanis csak a prakriti megnyilvánult állapotában lépnek működésbe. Amikor a Természet megsemmisül, vagyis megnyilvánulatlan állapotba kerül, az ok-okozati kölcsönhatások is felfüggesztődnek. Ehhez hasonló kijelentéseket tesz Krisna a Bhagavad-gítában:
atha vá bahunaiténa kim gjáténa tavárdzsuna
vistabhjáham idam kritsznam ékámséna szthitó dzsagat
„De mire való ez a részletes tudomány, Ardzsuna? Énem parányi töredékével áthatom és fenntartom ezt az egész univerzumot.” (10.42)
na csa mat-sztháni bhútáni pasja mé jógam aisvaram
bhúta-bhrin na csa bhúta-szthó mamátmá bhúta-bhávanah
„És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én magam mégsem vagyok része e kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a teremtés eredeti forrása.” (9.5.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése