Csütörtök reggel felkeltünk és elmentünk fürödni a patakban a Sárkánytoroknál. Az a háztól egy kicsit lejjebb van a patak folyása mentén, és persze jó hűs volt a vize, úgyhogy a lábam meg is dermedt, mielőtt még jól el tudtam volna merülni a vízben. De azért lepancsoltam magamat, mert most úgy sem lesz nagyon érintkezés a vízzel négy napig. Volt, aki a patak fölött, egy szép nagy sziklán választott kiülőhelyet. A Sárkánytorok olyan, mint egy természetes jakuzzi, egy kiszélesedő medencével. Fürdés után visszamentünk a házhoz és összekészítettük a cuccainkat a kiüléshez, akkor még lehetett inni a kunyhó előttig.
Én ki akartam próbálni Krisztián izzasztókunhyóját, ezért hozzá soroltam be. Öten vagy hatan voltunk a kunyhóban, plusz ő. Az Alföldön él egyébként Szeged közelében. Ott van egy tanyája, és ott szokott szertartásokat végezni, kunyhót vezetni, most már látomáskeresést is fog. Nagyon kedves szellemi ember. A többiek ott egyekzedtek vele, hogy vigyük be az összes követ egyszerre, meg hogy ki vigye be, hát végül rám esett a választás. Mindenki beült a kunyhóba, én pedig egy lapáttal elkezdtem behordani a köveket. A lapáttal együtt óhatatlanul egy kis parázs is jött, aminek a felét elszórtam a kunyhó és a tűz közötti úton. Így az ötödik-hatodik körben már buzgón kerülgetnem kellett az alattomos parázs-darabokat mezítláb, de egy mini-parázsonjárás így is összejött, mire bekerült mind a 28 kő.
Utána már nem nagyon volt beszélgetés, elindultam én is "befelé" az utazásba. Libasorban mentünk kifelé, a ház keleti oldalán hárman ültek a völgyben, és hárman a hegyen. Először kiültettük azokat, akik a patak mentén voltak. Utána indultunk fölfelé, az én kiülőhelyem volt a legalacsonyabban. Amikor odaértem, bepakoltam mindent a szikla elé, és Oguz leszúrta a négy villás botot a szalagokkal, majd körbeterítette zsályával a placcot, és még körbe is füstölte. Utána elénekelte a látomáskeresős dalt:
Két nap két esztendő
Három nap három esztendő
Négy nap négy esztendő
Nagyapák, nagyanyák gyertek!"
Utána "Isten áldjon" jelszóval sok sikert kívánt, és mentek tovább, fölöttem még ketten ültek ki. Elkezdtem egy kicsit "belakni" a helyet. Első dolgom az volt, hogy a szikla előtti placcot próbáltam nagyjából kiegyengetni vízszintesre egy gyalogsági ásóval, mert előző éjszaka már megtapasztaltam a sátorban, hogy milyen érzés lejtőn aludni. Ástam vagy egy órán keresztül, mire le tudtam teríteni a mantracomat. Persze éjszaka kiderült, hogy azért így is van benne még lejtés. Elhelyeztem 20 db követ, amit itt találtam, a területem szélei mentén egy Csakana alakzatban, ami az inka kereszt szimbóluma. Mindegyik kőre tettem egy kis dohány-felajánlást a szellemeknek. Aztán megépítettem az oltáramat, arra is kitettem a Peruból kapott csumpi khujákat (szent köveket) és erőtárgyakat.
A nap többi részében játszottam egy kicsit didgeridoo-n, furulyán, dobolgattam, énekelgettem. Próbáltam révülni, szellemi munkát végezni, de az első nap inkább a megérkezésről szólt, az összehangolódásról a Természettel. Elvégeztem egy inka energiafeltöltő gyakorlatot, mely a természet esszenciáival hozza kapcsolatba az energiatestemet, az nagyon megnyugtatóan hatott. Már első nap találkoztam egy gyíkocskával, és egy szép zöldeskék pszichedelikus bogárral, mely utána minden nap kitartóan meglátogatott. nagyon mély utazások nem jöttek össze ezen az első napon, inkább csak amikor napközben elaludtam, illetve éjszaka, akkor voltak olyan álomfoszlányaim, melyek a hétköznapi életem eseményeit, helyzeteit egy kicsit más perspektívából mutatták, és rálátást engedtek ezekre a dolgokra.
Éjszaka egész jól tudtam aludni végig. Jól jött, hogy felhoztam magammal a lópokrócot, mert hajnalban azért elég hűvös volt, és fáztam egy kicsit. Persze sokat forgolódtam, mert nem is annyira kényelmes nekem ennyit feküdni, és azért a matrac is lejtett egy kicsit oldalirányba.
/folyt. köv./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése