Homlokcsakra - 2. rész

Az, akinek aktiválódott, „felébredt” a hatodik csakrája, felismeri, hogy az autentikus önvalónak túl kell lépnie a testtel vagy a mentális élményekkel történő kizárólagos azonosításon. Túllépünk a testen és az elmén, mégis mindkettőt befogadjuk tudatosságunk mezejébe. Ahogy kezdjük megfigyelni az elménket, képessé válunk a transzperszonális állapotok elérésére. Kíváncsian követjük ide az elménket, denem merülünk el benne. A kétségek megszűnnek, amint sikerül túllépnünk az elménken, a vágyak és sóvárgások már nem lesznek motivációs erők.

A hatodik csakrán keresztül a tudás olyan tartományaiba léphetünk be, melyeket meg tudunk tapasztalni, de nem tudjuk elmondani. Nem azért, mert ezek a tartományok a szavakon túl vannak, hanem azért, mert az élmény haladja meg. A sámánok azt mondják, hogy kereséssel nem találhatunk rá, de csak azok találják meg, akik keresnek.

A hatodik csakra működési zavara esetében a hitrendszereket könnyen összetéveszthetjük az objektív valósággal. Azok a személyek, akik ennek a spirituális materializmusnak a hatása alatt vannak, gyakran nagy hatalomra és befolyásra tesznek szert a világban, de nem vállalnak felelősséget annak őrzéséért. A média uralta, celeb-központú kultúra világában a hatodik csakra energiái könnyen eltorzulhatnak és spirituális arroganciát vagy önimádatot eredményezhetnek.

Egyes legendák szerint a hatodik csakra aktiválásával még a fizikai test halhatatlansága is elérhető, megállítható az öregedés és a betegségek, megőrizhető a fiatalság, vitalitás és az erő. A felébredt harmadik szemmel rendelkező ember minden vágya teljesül, és ha elegendő gyógyító jut ugyanarra a következtetésre, akkor az az egész világra nézve igaz lesz. A természeti népek régóta követik ezt a hagyományt. A hopi öregek és az inkák tanácsának öregjei sokat meditálnak és imádkoznak, miközben azt vizionálják, hogy milyen világot akarnak hagyni az ük-unokáikra.