Holografikus légzés

A mai blogbejegyzésben három, "modernebb" fejlesztésű légzéstechnikát szeretnék ismertetni, melyek véleményem szerint hasznosan gyakorolhatóak, és más jellegű hatásokat is képesek kiváltani, mint a klasszikus pránájáma-technikák. 

1. Holografikus légzés (Martin Jones)

A légzést az orrunkon keresztül végezzük, a szánk zárva van, és a nyelvünk végig lágyan a szájpadláshoz ér. Belégzés közben nyissuk meg egy kicsit az állkapcsot (3-4 milliméterre eltávolítva az alsó és a felső állkapcsot), kilégzés közben pedig zárjuk finoman össze. Közben az ajkunk végig zárva marad, és a nyelvünk sem válik el a szájpadlástól. Törekedjünk arra, hogy az állkapocs, az arcunk, a szánk és a nyelvünk is maradjon minél lazább. Az egész gyakorlatban az izmok, szövetek lazaságára kell törekedni. 

Három sebességgel dolgozunk: 

1. lassú belégzés és kilégzés

2. közepes sebesség (egy kicsit gyorsabb a nyugalmi légzésritmusnál)

3. Gyors légzés (addig a sebességig fokozzuk a légzést, amit még fenn tudunk tartani erőlködés nélkül).

A szánkkal és az állkapcsunkkal a kisbaba szopó mozdulataihoz hasonló munkát végzünk. Ez egy olyan intuitív, sámáni, bal agyféltekés tudatállapotot idéz elő, amelyben választásunk szerint dolgozhatunk gyermekkori vagy múltbeli traumáinkon, de végezhetünk lélekutazást vagy tudatos teremtő munkát is. Eleinte érdemes előre meghatározott téma nélkül elindulni, beleengedni magunkat az élménybe, az utazásba, és minél tudatosabban megfigyelni a feszültség-gócokat, az energia-áramlást a csakrákban, az érzelmi energiák felszabadulását, majd később már intuitív módon rábízhatjuk magunkat a légzésre és a Szellemvilágra. 

2. Has-szív légzés (David Elliott)

Ez a légzéstechnika a szájon keresztül történik, fekvő helyzetben. Az első belégzést a hasba végezzük, a köldök/napfonat csakra területére, majd egy második belégzéssel a mellkast, a tüdő felső részét, a szívcsakrát is megtöltjük levegővel. A kilégzés lassú, hosszú és teljes, nagyjából megegyezik a két belégzés együttes hosszával, vagy még hosszabb is lehet. A légzés ütemének nem kell nagyon felgyorsulnia, hagyjuk kibontakozni a tempót intuitív módon. Az elmét próbáljuk teljesen lecsendesíteni légzés közben, egyfajta gondolat nélküli zen-állapotot elérve. Ez azt jelenti, hogy igyekezzünk elengedni minden hétköznapi problémákkal kapcsolatos gondolatot, ami a múlthoz vagy a jövőhöz kapcsolódik, és hagyjuk a figyelmüket a koponyánk közepére vándorolni.

Csak figyeljük meg szemtanúként a légzésünket és a testünket, és ha feljönnek gondolatok, emlékek, érzelmi energiák, vagy képek, hangok, egyéb benyomások jelennek meg az elménkben, csak figyeljük meg őket, jegyezzük meg, de ne ítéljük meg, ne akarjuk megfejteni, és ne azonosítsuk magunkat a felmerülő élménnyel. Hagyjuk tovatűnni. Ha nagyon erős érzelmi felszabadulást élünk meg, akkor egy nagy levegővétel után kiáltás, sikoly, hörgés, bármilyen hang formájában kiadhatjuk és elengedhetjük. (Ha szomszédok vannak, akkor a tenyerünkkel tompíthatjuk a hangot.

A légzőgyakorlat közben figyeljük meg és nyissuk meg a köldök/napfonati csakra (qosqo) működését, mely összeköt bennünket az univerzum ősszes élő energiájával és tudatos lényével. A köldökön keresztül kilélegezhetjük a nehéz élményeket és energiákat. A szívcsakra működésére is koncentráljunk rá, és fokozatosan, a félelmeinket elengedve, nyíljunk meg a feltétel nélküli szeretetnek. 

3. Szóma légzés (Niraj Naik)

1. fázis: Belégzés az orron keresztül (2 másodperc), kilégzés a szájon keresztül (4 másodperc). A belégzés közben vagy végén húzzuk be a múla bandhát (gátzárat), kilégzésnél engedjük ki.

2. fázis: mély belégzés és teljes kilégzés után tartsuk kint a levegőt, laza fejjel, nyakkal, vállakkal, hassal, ameddig bírjuk. Amikor már nem bírjuk tovább, akkor egy rövid belégzés után végezzünk teljes kilégzést, majd tartsuk kint ismét, ameddig bírjuk. Utána egy második rövid belégzés, teljes kilégzés, kint tartás hosszan. Mág egy harmadik rövid belégzés után teljes kilégzés, és kinntartás, ameddig bírjuk. Utána teljes, mély belégzés, és levegő bent tartás. Tehát a második fázisban négy légzésvisszatartás van, három külső és egy belső légzésvisszatartás. 

3. fázis: Lassú, normális belégzés az orron keresztül, és  lassú, hangos kilégzés a szájon keresztül. Keringesd az energiát a csakrákban, a szövetekben.

A gyakorlatból elvégezhetsz 3-5 kört, fokozatosan növelve a számot.