Hél, a halottak úrnője

Újabb szimbólumot kaptam Odintól. Egyik vendégem azzal a kérdéssel jött hozzám, hogy többet akar megtudni Hél-ről, aki az északi mitológia halál-istennője, vagy inkább Hélnek, a halál birodalmának az úrnője. Amikor elkezdtük az utazást, akkor Odinhoz kerültünk, és egy aranyszínű, kerek követ nyújtott felém, melyre égkék színnel volt rávésve az alábbi szómbólum, Hél szimbóluma: A kör alakú szimbólum bal felén hullámzó, függőleges vonalak vanak, míg a jobb felén egy nyolcágú csillag. Számomra ez Hél kettős alakját képviseli: a bal oldal a halál, a szétesés és elmúlás, mely Hél testének rothadó oldalában is megjelenik, míg a jobb oldal az élet, a létezés, a maradandóság, melyet Hél élő oldala jelképez. Bár a csillagok is elporladnak és felrobbannak egyszer, az emberi tudat és idő szemszögéből a csillagok tartós és szliárd objektumoknak tűnnek az égen, és így a létezés jelképei is lehetnek. 

Odin ekkor bölcselkedésbe fogott: "Élet és halál, születés és elmúlás - ugyanannak az éremnek a két oldala. Az egyikből jön létre a másik, egymást táplálják, és egymás nélkül nem létezhetnek, és nem is volna értelmük. Válj semlegessé a kettő közötti látszólagos különbségek iránt, és ne gondold az egyiket jobbnak, a másikat rosszabbnak, az egyiket ünneplendőnek, a másikat elkerülendőnek. Akkor fogod igazán értékelni mindkettőt, amikor megszabadulsz a ragaszkodástól és az ellenszenvtől."

A fénylő szimbólumot a torkunkra rajzolta, majd utunkra bocsátott bennünket. Hél, a halál archetipikus megnyilvánulása mindenki számára más üzenetet hordoz. Az északi mitológiából ránk maradt leírások valamennyire segíthetnek Hél minőségének megértésében, de a személyes tapasztalás sokkal többet ad. Valószínűsíthető, hogy minél régebbi történelmi rétegekbe tekintenénk vissza (ha volnának róla fejlegyzések), annálm inkább azt látnánk, hogy Hél prototípusa a halottak birodalmának úrnője, aki nem büntet, mint ahogyan az a keresztény elképzelés szerinti pokolban zajlik, hanem készíti a hadseregét, hogy részt vegyen ő is a Ragnarökben, az istenek végső összecsapásában. A modernebb korokban azonban sok keresztény befolyás rakódott rá Hél alakjára is. 

A "Hél" szó azt jelenti: "Aki rejtőzik". Hél Loki és Angrboda óriásnő gyermeke, testvérei Jörmungandr óriáskígyó és Fenrir, a farkas. Helheim, azaz Niflheim, az Alvilág, vagyis a Holtak birodalma lett az ő kijelölt uradalma, és minden halott lelke, akik nem csata közben hunytak el, és nem a Valhallába kerülnek, nála köt ki. Hél testének egyik fele fehér, a másik pedig sötétkék és rothadó, és a hangulatára azt mondják, hogy szenvtelen, egyesek szerint nyers és kegyetlen. Hél úgy született, hogy testének egyik felén kilátszottak a csontok. Jötunheimben, az Óriások birodalmában nevelkedett fel, majd Asgardba került, végül a többi ász unszolására Odin elküldte Helheimbe, és a holtak úrnőjévé tette. 

Hél egyik szeme tüzesen izzik, és nem lehet elrejteni előle a halált. Egyebekben inkább a fagy és a jég úrnője, Helheim egy hideg hely, nem úgy, mint a keresztény tüzes pokol. Hél képes kiszívni az életerőt valakiből, megöregíteni vagy beteggé tenni, és közel hozza a halált, de ugyanakkor képes a halottakat feltámasztani is. Baldurt is visszaengedte volna az élők közé, de végül nem teljesültek az általa szabott feltételek. Hélt a Hagalaz rúnával is kapcsolatba szokták hozni, mely a természet zabolázatlan, pusztító őserőit jelképezi. A halál is egy ilyen őserő, melyet nem tudunk kontrollálni, csak tanulni tudunk belőle, és elfogadással alávetni magunkat erejének.