kévalam brahma-vigjánam dzsájaté ‘szau tadá sivah
“Amikor szert tesz az egyedülálló brahmanról szóló tudásra, mely az egyetlen gyógyír a születés, öregkor, a szenvedések és a betegségek ellen, akkor ő már valójában Siva.”
A kévalam brahma-vigjánam kifejezés ebben az esetben jelentheti a brahmanról szóló tiszta, vagyis vegyítetlen, illúziótól mentes tudást, illetve a vi-gjánam a megvalósított, tapasztalatokkal megerősített tudásra, és nem elméleti okfejtésre vonatkozik. Ez a tiszta spirituális tudás és ennek megvalósítása, vagyis az, amikor folyamatosan brahman-tudatban tudjuk élni az életünket, az egyetlen orvosság az élet szenvedéseire. A fizikai testhez kapcsolódó négy alapvető szenvedés a születés, betegségek, öregkor és a halál. A duhkha pedig azokra a szenvedésekre is vonatkozhat, melyeket a sorsunk vagy az univerzális erők, más élőlények, valamint a saját testünk és elménk változásai mérnek ránk. Az, aki ilyténképpen megszabadult a szenvedések különböző formáitól, és megvalósította a brahman tudását, eléri és megéli az azonosságot Sivával, ami a pasupata-jóga végső célja.
A Jóga-szútrában ezt olvassuk:
szati múlé tad-vipákó dzsátjájurbhógáh (2.13.)
„Mindaddig, amíg a szenvedések gyökere, a karmikus tárház létezik, gyümölcsöt fog eredményezni a születés típusa, élethossz és az élmények [fájdalmas és örömteli] formájában.”
A brahmanról szóló tudás tehát akkora potenciával bír, hogy még a karma tárházát is képes elpusztítani, ami minden jelen- és jövőbeli szenvedés gyökere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése