maddzsanti tatra tatraiva na tv átmaisám iti srutih
“Más jógík elméje a misztikus erőkhöz ragaszkodik. A Védák azt mondják, hogy ők csak ezekbe az erőkbe süppednek, és nem érik el az Önvalót.”
A misztikus erőket (aisvarjákat, ahogy a szöveg nevezi, illetve vibhútikat vagy sziddhiket, ahogy a Jóga-szútra nevezi) Patandzsalí a Jóga-szútra harmadik fejezetében ismerteti (3.16-48). Ugyanakkor Patandzsalí is kimondja, hogy a sziddhik gyakorlása és az irántuk kifejlesztett ragaszkodás végső soron akadályt jelenthet az Önvaló elérésében:
té szamádháv-upaszargá vjuttháné sziddhajah(3.38.)
„Mindezek erőknek tűnnek a hullámzó elme számára, de valójában a szamádhit akadályozó tényezők.”
gjána-jógábhijuktasz tu déhanté tad avápnuját
“Azok viszont, akik a tudás és a jóga mesterei, elérik az isteni minőség fenséges, megingathatatlan és mindent átható állapotát, amikor a testük elenyészik.”
A korábbi versekben három utat ismertünk meg a jógí számára: számkhja (a tudás útja), dhjána vagy jóga (a meditácó útja) és a sziddhik (misztikus erők) birtoklása. Ezek közül az első kettőt Siva egyenrangúnak tekinti, mert mindkettő által elérhető az Önvaló. A harmadik azonban, az aisvarják gyűjtése nem eredményezi az Önvaló kristály-természetének megtapasztalását, mivel a megszerzett erők könnyen félrevihetik a gyakorlót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése