2.48. védáham szarvam évédam na mám dzsánáti kascsana
práhur mahántam purusam mám ékam tattva-darsinah
„Én ezt az egész világot ismerem, engem mégsem ismer senki. Azok, akik látják az igazságot, azt mondják, hogy én vagyok az Egy, a Nagy Szellem.”
A természeti népeknél is a Nagy Szellem vagy a mindent betöltő Ég formájában tisztelték a végső igazságot, mindennek a forrását, és ugyanúgy leírhatatlannak és tulajdonságok nélkülinek tekintették, mint ahogy Siva leírja a brahmant vagy az átmant.
A Bhagavad-gítában (7.26) hasonló módon nyilatkozik Krisna a Legfelsőbb Lény mindentudásáról:
védáham szamatítáni vartamánáni csárdzsuna
bhavisjáni csa bhútáni mám tu véda na kascsana
„Ó, Ardzsúna! Én tudok mindenről, ami a múltban történt, ami most történik, s ami a jövőben történni fog. Az összes élőlényt is ismerem, Engem azonban nem ismer senki.”
Az előző versben arról olvashattunk, hogy bár Siva, mint a legfelsőbb brahman, nem rendelkezik olyan anyagi érzékszervekkel, melyeket mi a tudás megszerzésére használunk, mégis mindent tud és mindenről tudatos. A Svetasvatara Upanisad (3.19) az alábbi módon mutatja be a brahman mindent átható természetét:
apáni-pádó dzsavanó grahítá pasjatj acsaksuh sza srinótj akarnah
sza vétti védjam na csa tasjászti véttá tam áhur agrjam purusam mahántam
„Kezek nélkül is képes megragadni bármit, lábak nélkül is képes közlekedni, szemek nélkül is lát, és fülek nélkül is hall. Tud mindent, amit tudni lehet, de őt senki sem ismeri. Az Elsőnek, a Nagynak, a Teljesnek nevezik.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése