májámátram dzsagat kritsznam tadá bhavati nirvritah
“Amikor meglátja, hogy a legmagasabb igazságban egyedül az Önvaló van, és az egész világ nem más, mint mágikus erő, elégedetté válik.”
A májá szót ebben az esetben mágikus erőként értelmezhetjük. A májá kifejezést sok esetben illúziónak fordítják, de valójában Siva vagy az Ísvara abbéli képességére (misztikus vagy mágikus erejére) vonatkozik, hogy képes teremteni egy olyan világot, megy bár nagyon valóságosnak tűnik, mégsem a végső igazság. A májá kifejezés „elbűvölőt” is jelent, mivel a káprázat-világ a hatása alatt álló lelkek számára nagyon vonzó és illúziójával „megköti”, elvarázsolja az élőlényeket. Amikor a jógí megérti, hogy egyedül a brahman jelenti a végső valóságot, a májá pedig egy illuzórikus, valódi tartalom nélküli teremtés, (brahma szatjam, dzsagan mithjá, ahogy Sankara mondta), akkor elégedetté válik. A nirvrita kifejezés arra is utal, aki „útja végére érkezett”, megszabadult az illúziótól és ezért már nem keres tovább.
A Bhagavad-gítá 2.52. versében is ehhez hasonló kijelentéssel találkozhatunk:
jadá té moha-kalilam buddhir vjatitarisjati
tadá gantászi nirvédam srótavjaszja srutaszja csa
„Amikor értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése