A hetedik csakra lehetővé teszi azt a megértést, hogy az élet a fénylő energiaszálak finom szövedéke, és mindannyian egy-egy szálat alkotunk, de ugyanakor azonosak vagyunk a teljes hálózattal is. A hetedik csakrában az alany ás a tárgy közötti különbségtétel megszűnik. Minden mindennek a része. A látszólagos ellentétek egybeolvadnak: az élet a halálba, a béke a fájdalomba, a szabadság a kötöttségbe. A hetedik csakra szintjén a sámán mentes a vágyaktól, a reményektől és a megbánástól.
A hetedik csakra negatív kifejeződése a megvilágosodás álcájába bújtatott spirituális nihil. Bár kétségkívül igaz, hogy a transzcendens megtapasztalása érdekében túl kell lépnünk az egón, gyakran azt gondoljuk, hogy minden egómentes állapot transzcendens. Az a hiedelem, hogy ha megszabadulunk az egótól, akkor elérjük a Szellemet, nem teljesen igaz. Számos különböző szintű egómentes állapot létezik. Például a csecsemő én-tudata nem különül el a környezetétől. A pszichoterápiában is sok esetben egészségtelennek tartják, ha valaki nem rendelkezik az egóból fakadó határokkal. A súlyos mentális zavarokkal, például skizofréniával rendelkező emberek egója annyira széttöredezett, hogy képtelen funkcionálni. A tradicionális kultúrákban úgy vannak felépítve a beavatási folyamatok, hogy biztosítsa a gyakorló erős én-tudatának kialakulását, mielőtt megkísérelné feldarabolni az egóját és megtapasztaltatni vele az egységélményt.
Modern, Ég-orientált new age és vallási kultúránkban gyakran törekszünk az alsó csakrákkal, a tudatalattival és az Alsó Világgal való munka átugrására. Egyes keresőket az egzotikus élmények vonzanak. Mások egyszerűen türelmetlenek, vagy nincsenek teljesen tudatában annak, hogy előkészítésként még meg kell tisztítaniuk az alsó csakráikat. Néha még maguk a tanítók sem vitték végig ezt a munkát, sőt, lehet, hogy a szükségességét sem értik. Általában az a meggyőződésük, hogy az a szint, amit elértek, egyenlő a megvilágosodással, és nyíltan elutasítják a további fejlődés lehetőségét. Az ilyen félreértések gyakoriak manapság.
A hetedik csakra egyik ajándéka a mély belelátás az Emberiség kollektív tudatába, akár a legősibb eredetmítoszokba is, melyeket a kövek, ásványok népe őriz. A sámán nem csak azt tapasztalja meg, hogy nem különbözik a kövektől, növényektől, állatoktól, hanem képes az alakjukat felvéve utazni is a Szellemvilágban. Megértik, hogy az Élet folyama túlmegy a formán és forma nélküliségen, a létezésen és a létezés nélküliségen, tudják, hogy a Végtelen független az időtől és a formától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése