vaksjé szamáhitá jújam srinudhvam brahma-vádinah
“Hallgassatok figyelmesen, ó brahmanról beszélő bölcsek! Most elmondok nektek valamit, amit még a mágikus erőm által megzavart félistenek sem értenek.”
Siva májája ugyanolyan hatással van még az anyagi világban létező leghatalmasabb lényekre, a dévákra, azaz félistenekre is, mint Visnu májája, vagyis illúzióban tartja őket, és elfedi szemük és értelmük elől a Valóság eredeti természetét. Májá függönyének is szokták nevezni ezt a misztikus erőt, mely úgy fedi el a brahmant az egó hatása alatt álló élőlény szeme elől, mint ahogyan az alacsonyan gyülekező felhők fedik el a földön tartózkodó élőlények szeme elől a magasan az égben tündöklő Napot. Azok a bölcsek, akiket Siva többször is brahma-vádíknak nevez, képesek megszabadulni májá hatása alól, és így a tudatok az eredeti valójában tükrözi vissza a brahmant. A „brahma-vádí” kifejezés nem csak azt jelenti, hogy ezek a bölcsek semmilyen más témáról nem beszélgetnek, mint a brahmanról, mivel a brahman valójában leírhatatlan, és ezért nem lehet adekvát módon beszélni róla. A kifejezés arra is utal, akit nem érdekel semmi más, csak a brahman, aki keresi és kutatja a brahmant, aki meditál rajta, és aki a brahmanban „hisz”, vagyis annak kizárólagos megtapasztalására törekszik, miközben minden mást illúziónak, és ezért üresnek vél (ahogy Ádí-Sankara Bhagavatpáda mondta: brahma szatjam, dzsagan mithjá – vagyis egyedül a brahman az igazság, az univerzum, a Teremtés pedig üres és illuzórikus). Természetesen nem abban az értelemben illúzió, hogy nem létezik, hanem abban az értelemben, hogy csak egy kivetítés, melynek a brahman az alapja. Mint ahogy a moziban is a kivetített film alapja a mozivászon, így maga a film is valóságosnak látszik. Májá illúziója is azért látszik valóságosnak, mert az alapjában a valóságos brahman fekszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése