Ha az első csakra nincs egyensúlyban, az a nélkülözés és hiány érzésének formájában is megnyilvánulhat. Még azok is, akik sok vagyonnal rendelkeznek, félelmet érezhetnek a vagyonuk elvesztése miatt, és kerítésekkel próbálják megóvni a szomszédaiktól mindazt, amijük van. A táplálkozási ösztön egyik kifejeződése a túlevés, a pénz vagy játékok gyűjtögetése, amikor sohasem elég, bármennyink is van.
Az első csakra szintjén lévő ember annyira egocentrikus lehet, hogy nem tudja hitelesen kifejezni és megélni a szeretetet, mivel nem tudja beleképzelni magát a másik helyzetébe, képtelen az ő cipőjében járni.
Ha az első csakra tiszta és egyensúlyban van, akkor a hiány mentalitása megszűnik. Rájövünk arra, hogy igazából nem szenvedünk hiányt semmiben, és bőségben élünk. De az intellektuális megértés nem elegendő, a testünk minden egyes sejtjével tudnunk kell, hogy az Univerzum gondoskodik rólunk és fenntart bennünket.
Az első csakrához kapcsolódó hormonok a tesztoszteron és az ösztrogén. Laboratóriumi vizsgálatok során kiderült, hogy a férfiből két elsődleges reakciót vált ki a tesztoszteron: szexuális vágy és agresszió. Ha egy nő tesztoszteron-injekciót kap, akkor arra szokott panaszkodni, hogy nem tud másra gondolni, csak a szexre. Az első csakra egyensúlyzavara felboríthatja a tesztoszteron hatását, vagyis a férfi összetéveszti a hormon által kiváltott két ösztönös impulzust. Ebben az esetben bántani kezdi a nőt, akit szeret és idővel tönkreteszi az intimitást kettejük között. Az ösztrogén, mely a petefészekben termelődik, a táplálás, kapcsolat utáni vágy és a szexuális kapcsolat iránti erős érzéseket hoz létre. Az első csakra egyensúlyzavara azt eredményezheti a nőben, hogy túlzottan ragaszkodik a kapcsolat nyújtotta biztonsághoz és ezért hajlandó lemondani az önállóságáról.
A törzsi kultúrákban általában az első csakrához kapcsolódó felnőtté avatási szertartásokat szoktak elvégezni, mellyel megünneplik azt, amikor az ifjúból felnőtt férfi vagy nő lesz. A szertartás során a fiatal elengedi a szülői kapcsolódást, mely az anyjához és az apjához fűzi. A szertartás alatt az ifjú a Földanyát nevezi meg anyjának, aki soha nem fogja elhagyni, és az Eget a szilárd, megbízható, kitartó apjának. Ez biztosítja, hogy a fiatalnak továbbra is lesznek szülei, de most már olyan erők lesznek azok, melyek nagyobbak a biológiai apjánál és anyjánál. Az ifjú most már részt vehet az Égnek és a Földnek végzett szertartásokban és felajánlásokban, így fenntartva tudatos kapcsolatát kozmikus szüleivel. Mivel a nyugati kultúrában hiányoznak ezek a felnőtté válási szertartások, a felnőttek szellemileg árvák maradnak. Végigküzdjük az életünket, közben apátlanak és anyátlanak érezve magunkat, és később rájövünk, hogy nem tudunk megfelelő szülők lenni.
Szanszkrit nyelven múládhárának (alap- vagy gyökércsakrának) nevezik az első csakrát. Energetikai házunkat erős alapra kell építeni. A jóga-hagyományban a Kundaliní energia otthonának tekintik ezt a csakrát. A Kundaliní szimbóluma az összetekeredett kígyó a gerincoszlop alján.
A sámáni hagyományban a Kundaliní az őskígyó archetípusa, az Ouroboros, mely a sját farkába harap, és az önmagunkba merülés öntudatlan állapotát képviseli. Az amazóniai népek erejét Szacsamama, a vízi óriáskígyó képviseli. Észak-Amerikában a csörgőkígyó, Indiában a kobra képviseli. Ahogy sikerül megtisztítani az első csakrát a lenyomatoktól, a Kundaliní energia felébred. Az elsődleges kígyó felegyenesedik, és női minőségű energiája felkúszik a csakrákon át. Az amerikai, indiai, tibeti sámánok régóta hittek abban, hogy a női őserő által mozog, él, szaporodik és virágzik minden élőlény. Nem meglepő, hogy a Teremtés könyvében a kígyó hozza el a tudás fájának gyümölcsét az Embernek. A kígyó energiája, mely mindannyiunkban ott szunnyad, a Földanya, a szülő-bolygónk szívverése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése