artha-szvarúpam evágjáh pasjantj anjé kudristajah
“A tiszta látásmóddal rendelkező emberek azt mondják, hogy e világ egyetlen lényege a tudás valódi formája. A helytelen nézetekkel rendelkező, tudatlan emberek szerint a világ lényege az anyag.”
A gjána-szvarúpa kifejezés arra a látásmódra utal, melyet az Önvalóról szóló igaz tudás világosít meg. Csak a tudás fényénél ismerhető fel a világ valódi természete, és csak a tudás által kaphatjuk meg ezt a látásmódot. Minden más illúzió. Az artha-szvarúpa kifejezés ebben az esetben azokra vonatkozik, akik a tudást befedő illúzióban látják a világ értékét, mely lehet anyagi gazdagság, az érzéki élvezetek lehetősége, különböző ragaszkodások és hamis azonosítások halmaza.
drisjaté hj artha-rúpéna purusair bhránti-dristibhih
“Az Önvaló saját természetét tekintve maga a tudat: mentes a változásoktól, túl van a tulajdonságokon és mindent átható. Csak a zavart látásmódú emberek látják a fizikai formával azonosnak.”
Az artha-rúpa kifejezés ismétlődik ebben a versben is. Az artha a négy védikus életcél egyike is: dharma – vallásos elvek követése; artha – anyagi gyarapodás; káma – érzéki vágyak kielégítése; móksa – felszabadulás az anyagi feltételek alól. Az artha tehát mindazokat a cselekedeteket, szavakat és gondolatokat is jelenti, melyek a személyes élvezetünk vagy boldogságunk kiterjesztésére irányulnak, mivel a személyes boldogság koncepciója az egó által kialakított hamis azonosságokon alapszik. E hamis azonosságok közé tartozik a fizikai testünkkel, elménk pillanatnyi állapotával, a nézeteinkkel, a társadalmi pozíciónkkal, a testünkhöz tartozó családtagokkal és vagyontárgyakkal történő azonosítás is. Aki felismeri az Önvaló tényleges, tudatos természetét, az már nem az anyagi javakban és eredményekben fogja keresni a boldogságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése