rága-dvésádajó dósáh szarvé bhránti-nibandhanáh
“A szenvedés és az összes többi állapot abból származik, hogy abban látjuk az Önvalót, ami nem az Önvaló. Az összes hibát, mint például a ragaszkodást és az ellenszenvet ez a téves felfogás hozza létre.”
A Jóga-szútra szerint a rága (ragaszkodás) és a dvésa (ellenszenv) az öt klésa (szenvedés-forrás, amit Siva a versben dósának, azaz hibának nevez) legjellegzetesebb ellentét-párja. Az alábbi szútrákban (2.7-8) definiálja is Patandzsalí Risi ezt a két fogalmat:
szukhánusají rágah - „A ragaszkodás (rága) az élvezethez kötődés.”
duhkhánusají dvésah - „Az emlékezetben rögzült fájdalomból származó szenvedés-forrás az ellenszenv (dvésa).”
Tehát amikor az emlékeinkben tárolt lenyomatok alapján beazonosítjuk, hogy egy bizonyos érzéktárgyhoz vagy cselekvéshez, élethelyzethez élvezet kapcsolódik, akkor ragaszkodást érzünk iránta, míg ha ez az emléklenyomat fájdalmas élményt rögzített, akkor ellenszenvet érezhetünk ugyanazon dolog iránt. Siva rá is mutat, hogy mindkettő alapja az a téves felfogás (bhránti-darsana), mely az Önvalót a nem-önvalóval, vagyis a prakritivel azonosítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése