A pajzs szimbóluma

Ma hangszeres relaxáció vezetőképzést tartottam a Nomád Jógában, és az első gyakorlat egy révülés volt csörgővel. Mindannyiank elkezdtünk játszani a csörgőkön, kb 220-240 ütem/perc sebességgel, ami a legjobban utaztat. A feladat az volt, hogy utazzunk a Felső Világba, és találkozzunk a szellemi tanítónkkal, tegyünk fel neki egy kérdést, vagy kérjük meg, hogy tanítson, és hozzuk vissza magunkkal a tanítást, amit kaptunk tőle. 

Én megjelenítettem magam előtt az életfát, és hívtam az erőállataimat, hogy vigyenek a Felső Világba. A farkas jelentkezett először, ami azért is volt érdekes, mert ő nem annyira tipikusan a Felső Világba utazó állat, mint mondjuk a Sas vagy a Kondor, akik tudnak szárnyalni a Felső Világ dimenziói között.  De a Kolibri is megérkezett, és a többi erőállatom is, mégis a Farkasra bíztak, hogy vigyen fel a Felső Világba. A Kolibri is velünk jött, mint lélekvezető, a homlokcsakrám előtt lebegve. Megnyílt az Életfa, és elindultunk felfelé az odvas fa belsejében, mintha egy felfelé tartó alagúton keresztül mentünk volna fel a fény felé; egy idő múlva kiértünk az Életfa lombkoronájának a tetejére, majd a felhőkön keresztül folytattuk az utunkat fölfelé a Felső Világba. A sűrű felhőkön átkelve lemállott rólam minden, ami a Középső Világbeli azonosságomat alkotja, és a fénytestemben haladtam tovább, a Farkas pedig még jobban felragyogott, ahogy megérkeztünk a Bifrösthöz, a szivárványhídhoz. Innen már sejtettem, hogy ismét Odinhoz fogunk menni, ugyanis az utóbbi időben sokszor eszembe jutott, hogy mér régen kaptam újabb szimbólumot Odintól. Ez nyilván amiatt is lehetett, hogy mostanában eléggé lefoglalja a szellemi kapacitósomat az inka ösvény tanulmányozása és gyakorlása. Ugyanakkor Odin és az északiak sem felejtettek el, úgy látszik, hogy azon az ösvényen is lesz még dolgom.

Ahogy haladtunk a Bifröstön, érdekes módon nem párhuzamosan látszottak a különböző színű fénysávok, hanem mintha kereszbe átkeltünk volna a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya sávokon, majd újra és újra kezdődtek volna a színek. A Bifröst a dimenziókat összekötő energiacsatorna, és ezért a háromdimenziós térben nem mindig értelmezhető módokon működik. Közben mellénk csapódott Geri és Freki, Odin két fénylő farkasa, majd Hunginn és Muninn, a két holló is megjelent felettünk. Lassan beérkeztünk Asgardba és a Valhallába, Odin elé. Közben láttuk Odin feleségét, Frigget, valamint Thort és Lokit is. 

Amikor odaértünk Odin elé, egy rúnát nyújtott felém: a fekete kövön vörösen fénylett az itt látható pajzs-szimbólum (óészaki nyleven Skjöldr). Majd a mellkasomra rajzolta a szimbólumot a dárdája fénylő hegyével, mintha lézerrel karcolná belém. A pajzs érdekes módon eltért a megszokott, kerek viking pajzsoktól. A felül egyenes, lefelé csúcsos formát "Heater"-nek nevezik, és más középkori gyalogos hadseregekben gyakoribb volt. Minden esetre a pajzs közepén van egy kör, ahol egyesül az energia, és négy vonal indul ki belőle fölfelé, lefelé, jobbra és balra. A pajzs két felső csúcsa a kulcscsontjaim végéhez esett, az alsó csúcs pedig a szeméremcsontomra, így az egész törzsebet beborította, a középső kör nagyjából a napfonatomnál volt. 

Amikor Odin elkezdte magyarázni a pajzs működési elvét (ilyenkor nem mondatokban jön az információ, hanem inkább holografikus közlés formájában, mintegy megjelenik az, amit átadni szeretne), akkor erős hasonlóságot éreztem a Munay Ki "Erő övei" védelmező rítusával, illetve az inka hucsa mikhuj technika is eszembe jutott. A pajzs ugyanis összegyűjti a felém irányítótt ellenséges energiát, és a négy elem segítségével megtisztítja azt. A négy vonal a négy őselemet (föld, víz, tűz, szél) képviseli, és a középpontban összegyűlik az energia, majd beépül az energiabuborékomba olyan formában, ami már nem káros a számomra. Az energia ugyanis nem jó vagy rossz, de bizonyos szándékkal feltöltve destruktív hatású lehet, ezért ezzel a pajzzsal kell átprogramozni, hogy tudjuk hasznosítani. Kaptam még egy szimbólumot ezen az utazáson, a "harc" szimbólumot, de arról egy külön bejegyzésben fogok írni.