pradhánam prakritim buddhvá káranam brahma-vádinah
“A brahmant ismerő bölcsek az elsődleges anyagot (pradhánát) megnyilvánulatlannak és öröknek látják, valamint a prakriti (megnyilvánult természet) okának vélik. A megnyilvánulatlan egyszerre örök és átmeneti (igaz és hamis).
szvátmánam aksaram brahma návabuddhjéta tattvatah
“Még akkor is, amikor összekapcsolódik az anyaggal, az Önvaló valójában változatlan és beszennyezetlen marad. Az emberek nem tudják, hogy valódi természetük az elpusztíthatatlan brahman.”
A brahman vagy átman az elpusztíthatatlan Önvaló, az eredendő tudat. Amint ez a tudat kettőssé válik, létrejön a prakriti (természet) és a purusa (tudat). A prakriti szendergő, szunnyadó, teremtés előtti, megnyilvánulatlan állapota a pradhána, melyben azonban a későbbi megnyilvánulások összes tulajdonsága (szad-aszad – örök és átmeneti, igaz és hamis, stb.) ott szunnyad, de megnyilvánulatlan (avjakta) állapotban. A prakriti már a pradhána megnyilvánult állapota, melyben az anyagi teremtés összetevői megjelenek, de még nem lépnek kölcsönhatásba egymással. Ilyen értelemben a pradhána a prakriti oka, de egyik sem tekinthető a purusa vagy a brahman okának, mivel nem rendelkeznek a tudatosság képességével. A brahman, a prakriti és az egyéniesült tudatosságok egymáshoz fűződő kapcsolatát vizsgálják a védánta filozófia különböző iskolái, mégpedig mindegyik más végkövetkeztetésre jut e három elv (tattva) kapcsolatát illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése