szá csáhamkára-kartritvád átmanj árópjaté dzsanaih
“Én vagyok a cselekvő. Boldog vagyok. Szenvedek. Gyenge vagyok. Kövér vagyok.” az egó működésének következtében az emberek ilyen gondolatokat vetítenek ki az Önvalóra.”
bhoktáram aksaram suddham szarvatra szamavaszthitam
“Akik ismerik a Védákat, azt mondják, hogy az Önvaló a szemtanú, mley túl van az anyagon. Az Önvaló a megfigyelő, elpusztíthatatlan, tiszta, és mindenhol jelenlévő.”
A Jóga-szútra (2.17) szerint amikor a látó (az Önvaló) összetéveszti vagy azonosítja magát a látottal (az elmével, egóval, fizikai testtel stb.), akkor szenvedést tapasztal.
drastri-drisjajóh szamjógó héja-hétuh
„Az elkerülendő [fájdalom] oka a látó és a látott összekapcsolódása.”
Maga az összekapcsolódás az aszmitá (én-ség, egoizmus) működéseként, téves azonosításként jön létre, a tudatlanság (avidjá) hatására, mely illúzióval fedi be a lelket. Az elpusztíthatatlan Önvaló a téves azonosítás következtében létrejövő szenvedéssel vagy átmeneti örömmel is azonosítja magát, és így a kettősségek (dvandva) hullámzásába kerül. A Jóga-tárávalí 16. versében Sankarácsárja mindezt látszólag fordítva fogalmazza meg:
na dristritá nászti csa drisjabhávah
szá dzsrimbhaté kévala szamvid éva
aham mamatatvát vjapahája szarvam
„Aki teljességgel feladta az „én” és az „enyém” elképzelését, akinek az elméje mindig csendes, és aki megszilárdult a fenséges rádzsa-jógában, az nem tapasztalja a látó és a látott közötti különbséget, és ebben az állapotban egyedül a tudat nyilvánul meg.”
A kijelentés lényege azonban ugyanaz: az egó vagy aszmitá feloldódik a tudatlanság megszűnésének következtében, és a téves azonosítás megszűnik, viszont ebben az állapotban a jógi nem tapasztalja a látott eltérő természetét, és nem szenved, sőt, nem is kapcsolódik össze a látottal, csupán szemtanúként, megfigyelőként van jelen. Az Önvaló ekkor csak önnön örök, elpusztíthatatlan, megváltoztathatatlan, szeplőtlen, mindenhol jelenlévő és mindent betöltő természetét tapasztalja. A szarvatra szamavaszthitam kifejezés magyarázatot ad arra, hogy miért nem tapasztalja a jógí a látó és a látott eltérő természetét, és ugyanakkor miért nem azonosítja magát tévesen a látottal (a prakritivel).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése