A harc szimbóluma

A múltkori utazáson, amikor a pajzs szimbólumát megkaptam, Odin még egy rúnát nyújtott felém, melyen két, egymást keresztező kard volt. Kardot tartalmazó szimbólumot még nem kaptam eddig, csak a Mjöllnir szimbólum volt kicsit hasonló, amely a lélekvisszahívásban segít, mivel mindig visszatér ahhoz, aki eldobja. Ez a szimbólum is egy fekete rúnakövön volt rajta, napsárga színnel volt rajzolva. 

Odin intett, hogy forduljak meg, és a hátamra rajzolta a két fénylő kardot, a vallaimtól a csípőm két oldaláig. Utána megmutatta, hogy a két kard a harcban, közdelemben, a nehézségek legyőzésében segít. Az élet tele van kihívásokkal, és megtehetjük azt, hogy elmenekülünk előlük, vagy hagyhatjuk, hogy legyőzzenek a nehézségek. Ez a szimbólum azonban abban segít, hogy szembenézzek a nehézségekkel, kihívásokkal, viszgákal, kétségekel, amiket az élet küld elém, sőt, még a félelmeimmel és a belső gátjaimmal, elakadásaimmal is meg tudjak küzdeni a két aranylóan fénylő kard segítségével. A két kard azt jelképezi, hogy a jobb és bal kezemmel, illetve oldalammal (férfi és női, mágikus és misztikus) is szembenézzek a problémákkal. A kétségeket egyszerre két karddal kell ketté vágni, és akkor nem osztódnak tovább, hanem összeállnak egyetlen igazsággá, amint azt az Odintól kapott első rúna is tanítja. Az inkák is azt mondják, hogy a kétségek megakasztják az energia áramlását, míg a bizalom akadálytalanná teszi az áramlást. Amikor ki akarod használni az áramlás nagy erejét, akkor minden ellenállást feladva eggyé kell válnod vele, össze kell hangolódnod az energiával, és ellenállás nélkül kell befogadni mindazt, amit tanítani szeretne neked.

Az északi mitológiában sok híres kardról olvashatunk, az egyiket Tyrfingnek hívták, a másikat pedig Gramnak. Az első kard a Hervor nevű valkűré volt, akiról a Hervarar Sagában olvashatunk. Bárki harcolt ezzel a karddal, legyőzhetetlenné vált. A Tyrfig mindig úgy ragyogott, mint a nap, és akárhányszor kivonták hüvelyéből, valaki meghalt. A kard által ejtett legkosebb sebet sem élhette túl senki emberfia. A kardot a mítosz szerint két törpe, Dvalinn és Durin készítette Odin egyik fia, Svafrlami király részére. A kard sohasem tévezstett célt és győzelmet biztosított forgatójának, így értékes kicsnek számított. 

Svafrlami király egyik nap találkozott két törpével, és gyorsan rajzolt egy kört köréjük a levegőbe (ez egy megkötő varázslat volt), ami által megakadályozta, hogy a törpék eltűnhessenek. A két törpe elkezdett alkudozni, és megígérték a királynak, hogy elkészítenek neki egy mágikus, legyőzhetetlen kardot, ha szabadon engedi őket. A kard sohasem rozsdásodott meg, könnyedén át tudta vágni a vasat és a követ is, egyszóval rendkívüli kard volt. A törpék viszont nem vették jó néven, hogy a király foglyul ejtette őket, és mielőtt eltűntek a szeme elől, még néhány átkot szórtak az általuk elkészített kardra: a kivont kard által mindig meg fog halni valaki; a kard fogja Svafrlami király romlását okozni, és három gonosztett oka is lesz. 

A történet folytatását nem tudom, de a másik nevezetes mard nem más, mint a Gram ("ellenség"), vagyis az a mágikus kard, mely a Nibelunk mítoszban jelenik meg. Az Edda szerint egy Fafnir nevű törpe megölte az apját, hogy megszerezze tőle a nagy aranykincset. Fafnir később sárkánnyá változott, és úgy őrizte az aranyat a barlangjában. Testvére, Regin bosszút forralt ellene, és egy fiú, Sigurd segítségével megtalálta a rejtekhelyet, ahol a kincs volt. Regin egy nagyon erős kardot készített, mellyel képes volt megölni a sárkányt, és visszaszerezni a kincset. Egyes források szerint Sigurd ölte meg a sárkányt.