A csakrák az életerő különböző esszenciáit fogadják be és dolgozzák fel a Természetből. Minden energia, mely az embert vagy más élő szervezeteket működtet, öt forrásból származik: 1) növények és állatok; 2) víz; 3) levegő; 4) napfény; 5) biomagnetikus energia (amit keleten csínek vagy pránának neveznek, az inkák pedig kawsaynak). Ezek a tápláló esszenciák a legsűrűbbtől (az ételként szolgáló növényektől vagy állatoktól) a legfinomabbig terjednek (a tiszta fény és energia, melyet számínak neveznek). Az állati és növényi ételeket, valamint a vizet az emésztőrendszerünkön keresztül dolgozzuk fel; az oxigént a tüdőnkön keresztül, a napfényt a bőrünkön keresztül, a kawsayt pedig a csakrákon keresztül. A fénylő életerő ugyanúgy áramlik a csakrákban, mint ahogy a vízből és ételből származó fizikai energia a testünkön keresztül. Ha az emésztőrendszerünk „eltömődik”, akkor nem tudjuk felszívni a tápanyagot az ételből. Hasonlóképen, amikor a csakráink blokkolódnak, nem tudjuk befogadni a kawsayt az Egyetemes Energiamezőből.
A csakrák fénylő szálakat terjesztenek ki magukból, melyek jóval túlnyúlnak a testünkön, és összekötnek bennünket a fákkal, folyókkal, erdőkel és más emberekkel. A hét alsó csakra a testünkhöz kapcsolódik az életünk során. A halál idején ezek a csakrák különválnak a fizikai testtől, majd visszarendeződnek a nyolcadik csakrába (Virakocsába), és a tudatunk így utazik tovább a láthatatlan világba.
Az öt alsó csakrát, a gyökércsakrától a torokcsakráig elsődlegesen a Földanya táplálja. Képzeljünk el egy fát, melynek a gyökerei mélyen nyúlnak a földbe. A tápanyagokat, melyeket a gyökerek kiszívnak a földből, a törzs továbbítja a legmagasabb ágakig. A napfényt, melyet a levelein keresztül magába szív, szintén energiává alakítja át, mely egészen a gyökerekig szállítódik. A négy felsőbb csakrát elsődlegesen a Nap, a mi csillagunk táplálja. Az ég-vallások (kereszténység, iszlám, hinduizmus stb. ahol az Isten mindig az Égben található) a felső csakrák fejlődésére helyezik a hangsúlyt, miközben elhanyagolják az alsókat. Az ég-vallások tökélyre fejlesztették a technológiát, az érvelést és a logikát. A Földanya-vallások az alsó csakrákat hangsúlyozzák a felsők elhanyagolása közben. Ezek a civilizációk mezőgazdasági kultúrák maradtak, melyeket kevésbé érdekelt a nyugati típusú haladás, miközben nagyon fejlett csillagászatuk, filozófiai rendszereik és építészetük volt (például a lőport a kínaiak találták fel, de ők csak tűzijátékokhoz használták, míg az európaiak kifejlesztették belőle a lőfegyvereket). A mostani új korszakban az a feladatunk, hogy a Föld-csakrák és az Ég-csakrák ajándékait is fejlesszük.
Testünk szerveihez hasonlóan, minden csakrának speciális szerepkör jut. Az első és a második csakrák az érzelmi energiákat emésztik meg, kivonva belőlük a tápanyagokat. Ha az első csakránk nincs kapcsolatban a Földdel, az alsó csakrák képtelenek megszabadulni az érzelmi salakanyagoktól. A salakanyagok mérgező masszává válnak, melyet hucsának nevezünk, és ez a hucsa megtapad a csakrában, majd lelassítja annak forgását. Ha a hucsa a második csakrában gyűlik össze (ami a „harcolj vagy fuss” reakció székhelye), ellenségesnek és agresszívnek kezdjük látni a világot. A napfonati, szív- és torokcsakrákat (a harmadik, negyedik és ötödik csakrát) a szeretet, együttérzés és empátia finomabb energiái táplálják. Ezek a csakrák nem képesek a „nehezebb”, diszharmonikusabb érzelmek megemésztésére, és így érzelmi traumát szenvedünk el, amikor ezeket a szívcsakránkkal próbáljuk meg feldolgozni. Az ég-csakrákat (a hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik csakrát) a legfinomabb spirituális energia (számí) táplálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése