Virakocsa, a nyolcadik csakra

Míg a jóga-hagyományban általában hét csakra van említve, Alberto Villoldo mentora, Don Antonio azt tanította, hogy az ember kilenc csakrával rendelkezik. Ezekből hét a fizikai testen belül helyezkedik el, kettő viszont azon kívül. A nyolcadik csakrát Virakocsának hívta, ami a Teremtő vagy a Nagy Szellem neve quechua nyelven (maga a szó azt jelenti: „Szent Forrás”). A nyolcadik csakra a Fénylő Energiamezőben található, a fejünk fölött, mint egy forgó nap, vagy inkább glória, mivel maga a csakra nem tölcsér, hanem tórusz, azaz fánk alakú. Ez a csakra biztosítja a kapcsolatot a Nagy Szellemmel, azzal a hellyel, ahol Isten lakozik bennünk.

Ezt a csakrát látjuk, amint glóriaként ábrázolják Krisztus feje fölött, valamint a fénykorona formájában, mely pünkösdkor alászállott az apostolokra, amikor megkapták a Szent Szellem áldását. Amikor meghalunk, a nyolcadik csakra fénylő gömbbé válik, és fényburokba zárja a többi hét csakrát. A köztes létben történő tisztulási időszak után a nyolcadik csakra létrehív egy új testet, ahogy tette sok életen keresztül, és elvezet következő biológiai szüleinkhez, hogy megélhessük azt az életet, ami a legjobban (de ne feltétlenül a legkönnyebben) megadja nekünk azt a tapasztalatot, amire szükségünk van a spirituális fejlődéshez. Az előző éelteinkben megélt traumatikus élmények is átíródnak az LEF-ünk lenyomataiként.

Amikor a nyolcadik csakrára irányítjuk a tudatosságunkat, akkor nem csak az előző életbeli benyomásokat, hanem az Ősök memóriáját is elérhetjük. Olyan tudást is felidézhetünk, amit sohasem tapasztaltunk meg közvetlen módon. Például visszaemlékezhetünk arra, ahogy a prérin ülünk a tűz mellett, a hátunk mögött egy bölénnyel, vagy arra, ahogyan kőtemplomokban imádkozunk a hóhatár felett. Az összes korábban élt sámán tanításai és tapasztalatai elérhetőek a nyolcadik csakrán keresztül. Az ő hangjuk a miénkké válik, és az ősi tanítók bennünk élnek tovább.

A nyolcadik csakrában mély egységet élünk meg nem csak a Teremtés egészével, hanem a Teremtővel is. Ezeket a találkozásokat gyakran befolyásolja a kulturális hátterünk. Egy keresztény számára a Teremtővel való egyesülés egy angyal, egy szent, vagy Jézus formájában is megjelenhet, A buddhista számára a Buddhába való beleolvadás, az inka sámán számára pedig a helyi csillagunkkal, a Nappal való összekapcsolódást jelentheti.