sza-vászudévam ászínam tam ísam dadrisuh kila
Látták az Urat, ahogy Nárájanával együtt ült. Minden Benne van, és ez a világ nem különálló tőle.
Az, hogy Siva és Vászudéva (ez Nárájana vagy Visnu másik neve) egymás mellett ült a trónuson, azt mutatja, hogy hatalmuk és helyzetük nem különbözik egymástól. Következésképpen a vers első sorában olvasott állítások is mindkettő istenségre igazak: Minden megnyilvánult teremtés benne helyezkedik el, és a Teremtés az Úr nem egy különálló kiáradása. Az egyidejű azonosság és különbözőség filozófiája a következőképpen jelenik meg a Bhagavad-gítában:
mat-sztháni szarva-bhútáni na csáham tésvavaszthitah
na csa mat-sztháni bhútáni pasja mé jógam aisvaram
bhúta-bhrin na csa bhúta-szthó mamátmá bhúta-bhávanah
yathákása-szthitó nitjam vájuh szarvatra-go mahán
tathá szarváni bhútáni mat-szthánítjupadháraja
„Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük. És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én magam mégsem vagyok része e kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a teremtés eredeti forrása. Tudd meg, hogy minden teremtett lény úgy nyugszik Bennem, miként a mindenhol fújó erős szél nyugszik állandóan az űrben.” (Bhagavad-gítá 9.4-6).
Siva tehát, ugyanúgy, mint Visnu (Krisna) egyidejűleg azonos és különbözik is a teremtésétől és az élőlények egyéni tudatosságától. A versből az is következik, hogy Visnu és Siva szintén egyidejűleg azonosak és különböznek is. A pasupata-jóga célja az gyakorló és Siva közötti azonosság és különbözőség egyidejű megtapasztalása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése