1. Szánjunk rá legalább egy órát a gyakorlatra, hogy megszakítások nélkül végig tudjuk csinálni. Üljünk le a padlóra, jógamatracra vagy meditációs párnára, kelet felé fordulva. Hozzuk létre a szakrális teret magunk körül, és alkalmazzunk azstrális védelmet is, például füstöléssel vagy egy kör rajzolásával dohánnyal vagy zsályalevéllel.
2. Hangolódjunk rá a légzésünk természetes folyamatára. Ne változtassuk meg a légzés mintázatát semmilyen módon, csak figyeljük meg a folyamatát és a hangot, ami létrejön. Általában a Szó-Ham ("az (vagyok) én")mantra szokott létrejönni a légzés során (belégzés szó, kilégzés 'ham), viszont ennél a lágzőgyakorlatnál megfordítjuk: a ham lesz a belégzés mantrája, míg a szó a kilégzés közben létrehozott hang lesz, és így a két szótagból a hamsza (hattyú) szó alakul ki.
3. Vizualizáljuk, hogy a szoba (vagy szabad tér, ha ott gyakorlunk), tele van fénylő pránával. Minden egyes belégzésnél (Hamm) kísérjük figyelemmel a fény útját az orrlyukakon keresztül a harmadik szembe, majd a gerinc mentén lefelé a farokocsontig, vagy a gátig. Az a jó, ha azt érezzük, hogy a prána akadálytalanul tud végigáramlani a szusumnán, nem ugrál, akadozik, vagy nem kerüli el az egyes csakrákat.
4. Kilégzés közben (szaha) egy kissé eltérő árnyalatű fény áramlik végig felfelé a gerinc mentén, kilökve a fényt, amit éppen belélegeztünk. Ez a személyes Kundaliní energiánk. Ha ez segít, akkor a belélegzett pránát vizualizáljuk fehérnek, napsárgának vagy szivárványszsínűnek, a felfelé irányuló pránát pedig vörösesnek. Vizualizáljuk, ahogyan a gáttájéktól felemelkedik a gerinc. mentén az agyunkig, majd az orrlyukon keresztül kifújjuk.
5. Vágezzük mindezt húsz percig, egy rövidke légzésszünetet beiktatva a belégzés vágáre. Hamm-(légzésszünet)-Szahhh. Ha helyesen csinálju ezt a szakaszt, akkor a testünk fizikailag teljesen ellazul.
6. A gyakorlat második részében ne tartsuk vissza a levegőt a belégzés után, hanem a kilégzést a hasfal préselésével osszuk rövid szakaszokra: sza-sza-sza-sza-sza. Folytassuk a fény vizualizációját: kilégzés közben a szakaszokkal együtt fog "ugrálni" felfelé a Kundaliní energia. Minden egyes légzésnél érezni fogjuk az energiaszintünk növekedését. Ezt a második szakaszt is folytassuk 20 percig.
5. Ennél a pontnál megjelenhetnek testi tünetek, például remegés, rángás, önkéntelen mozdulatok. Ezeknek nem kell ellenállni vagy megijedni, az energiaszint növekedésének természetes velejárói. Amikor a rángatózás, remegés elmúlik, akkor nagyon áramlósan kezdünk el majd mozogni. Ez is önkéntelen mesz, nem kell törekedni a megállítására, mert nem is fog sikerülni.
7. A kilégzésekkel együtt fokozatosan emelkedő és felizzó Kundaliní végül eléri a harmadik szem-csakrát. Amikor érezzük, hogy az energiaáramlás elérte a maximális mértéket, akkor folytassuk a légzést, ameddig tudjuk. Végül az utolsó kilégzést végezzük el a szánkon keresztül, és engedjük ki a keletkezett energiát az univerzális áramlásba a szándékunkkal. Fontos, hogy az energiát a feltétel nélküli szeretet és együttérzés érzelmével engedjük útjára. Ha a csakráinkban nincsenek blokkok, akkor nagyon eksztatikus élményre számíthatunk. Ne aggódjunk azon, hogy mi történik a fizikai testünkben, vagy hová jut el az elménk, amikor kiengedjük az energiát. Az élmény meg fogja nyitni az energia-érzékelési képességünket és a belső érzékeléseink is kiélesednek.
8. Amikor befejeztük a légzőgyakorlatot, akkor földeljük le a hátramaradt energiát, például ugrálással vagy úgy, hogy a tenyereinken megemeljük magunkat és többször odaütjük a fenekünket a talajhoz (nem túl erősen). Ez nem csak a felemelt energia leföldelésében segít, de fel is lazítja azokat az esetleges akadályokat (blokkokat), melyek elzárják a Kundaliní útját bizonyos csakráknál.
9. Ha valamelyik csakránkban még jelen van egy csomó (granthi), akkor a Kundalinít csak odáig fogjuk tudni felemelni, és ott fájdalmas, kellemetlen érzéseket tapasztalhatunk meg. Ebben az esetben hagyjuk abba a gyakorlatot, és földeljük le az energiát. A granthikat más szertartásokkal, önismereti munkával tudjuk oldani és kitisztítani, a Kundalinít ne használjuk erre, mert annak súlyos következményei lehetnek a blokkot okozó trauma gyógyulása helyett. Azonban fontos, hogy az összes csakránk "átjárható" legyen, tehát a blokkok oldása utána folytassuk a gyakorlást. Mindig földeléssel fejezzük be a gyakorlatot, majd bontsuk a szakrális teret és a védelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése