Égapa-vallások és Földanya-vallások

A jóga tanításai szerint mindegyik energiaközpont azokat az örömöket és fájdalmakat szimbolizálja, melyek a karmához láncolnak bennünket. Felül kell emelkednünk az érzékek mámorának káprázatán, ha fel akarjuk fedezni a transzcendenst. A jóga egy szanszkrit szó, és azt jelenti: „igázni”, vagyis összekötni azt, ami kettévált. A test és a lélek újra egyesül, a világi és az isteni újra egy lesz.

Ezzel szemben viszont az amerikai kontinens sámánjai nem hisznek abban, hogy a test és a szellem két külön kategóriába tartozna, vagy hogy a látható formák világa külön állna az energia láthatatlan világától. Nincs semmi, amin felül kell emelkedni, vagy amit le kell igázni. Míg egyes jóga-iskolák azt állítják, hogy nem ez a test vagy, a sámánok azt mondják, hogy valóban ez a test vagy, és mág sokkal több. A sámán tudja, hogy a látható és láthatatlan világok átitatják és kiegészítik egymást. Abból az okból fogadtuk el olyan könnyen a csakrák keleti tanításait, hogy kiegészíti az Édenből való számüzetés mítoszát. Úgy nőttünk fel, hogy megszoktuk annak a gondolatát, hogy különállók vagyunk a Természettől. Lehet, hogy a lélek a testben lakik, de teljesen elkülönült tőle. A nyugati filozófusok elme/test szakadásnak nevezik ezt az állapotot.

Ez a két egyetemes teológiai irányzat évezredekig létezett egymás mellett. Az egyik eszmei iskola hatására alakultak ki az „Ég-vallások” - olyan hitek, melyekben van egy mennyei Teremtő, aki hím, elkülönült és messze van a Teremtéstől )mint például Zeusz vagy Jahve). A második irányzat úgy tartja, hogy minden anyag a Szellem megnyilvánulása, és át van itatva a Szellem energiájával. Ez az eszmei iskola alakította ki a Földanya-vallásokat – melyeknek földi Teremtőanyja van, aki nő, és a jelenléte az egész Teremtést átjárja (mint például Héra, Inanna vagy Pacsamama). A sámánok a második eszmei irányzathoz tartoznak. A legfejlettebb mesterek halandók túllépni a saját hiedelmeik korlátain és felismerik, hogy mindkét felfogás a nagyobb Egész része.

A csakrák elemi emberi minőségeket képviselnek. Ahelyett, hogy elnyomná ösztönös vágyát és szenvedélyét, a sámán finoman hangolt eszközökké nemesíti őket. A félelemben ott van az együttérzés csírája. Ha sikerül meggyógyítani a félelmeinket, akkor az együttérzés ki tud bontakozni. Az ösztön-énünkre nem szabad ellenségként tekinteni. A düh, mohóság és a kéj mind rejtett energiaforrások, és átalakíthatjuk őket szeretetté, józansággá, bölcsességgé és bátorsággá. A Természetben minden szent és az összes csakrában ott vannak a megvilágosodásunk és kiteljesedésünk magjai.

A testünk szerveihez hasonlóan, minden csakránk specifikus funkciókkal rendelkezik. Mindegyiknek van egy saját frekvenciája, melyet a szivárvány hét színeként érzékelünk. Az újszülött csakrái tiszta színeiben pompáznak, az első csakra vörös, a hetedik pedig ibolyaszínben. Ahogy idősödünk, a csakrák színei megfakulhatnak. A trasumák és veszteségek mérgező maradványokat hagynak hátra a csakráinkban. A sok szennyező energia, amely összegyűlik a csakrában, megakadályozza, hogy a csakra tiszta frekvenciájában rezegjen, és a fizikai öregedés is felgyorsul.