Az ísvara-gjána tudománya

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

1.52. provácsa pristó bhagaván munínám paramésvarah
niríksja pundaríkáksam szvátma-jógam anuttamam

Miután meghallgatta a bölcsek kérdéseit, a minden bőséggel teljes úr (bhagaván) a lótusz-szemű Nárájanára nézett. A legfelsőbb úr (paramésvara) a saját önvalójához vezető jóga felülmúlhatatlan tudományát kezdte oktatni a bölcseknek.

Itt ismét két olyan névvel illetik Sivát, amit más konextusban Visnuval hoznak kapcsolatba: bhagaván („Aki mind a hat fenséggel teljes: gazdagság, hírnév, erő, szépség, tudás és lemondás”), illetve paramésvara („A Legfelsőbb Uralkodó”). Mivel Sivát a legfelsőbbként kezeli az Ísvara-gítá, így természetesnek vehető, hogy az átma-jóga („Az Önvaló jógája”) kifejezéshez hozzáteszik a szva kötőszót, vagyis Siva a saját önvalójának eléréséről és önmagával való eggyéválásról fogja oktatni a bölcseket. Az a jóga anuttama – vagyis a legmagasabb és felülmúlhatatlan.

53. tacs cshrinudhvam jathánjájam ucsjamánam majánagháh
prasánta-mánaszáh szarvé gjánam ísvara-bhásitam

„Ó bűntelen bölcsek, akiknek elméje mindig békés, hallgassátok meg igaz tanításomat, az ísvara által átadott tudást.”

Ezzel a verssel végződik az Ísvara-gítá első fejezete. Az, hogy Nárájana megkéri Sivát, hogy csak az igaz tanítást adja át, és Siva saját maga is megígéri ezt, valamint az is, hogy Nárájana Risi jelenlétében beszél, a garancia arra, hogy az Ísvara-gítában átadott tudás szattvikus hangvételű. Visnu a szattvát képviselő istenség, míg Sivához a tamaszt, vagy esetenként mindhárom gunát társítják. Bizonyos tantrákban Siva a tamasz (tudatlanság, sötétség) látásmódja alapján ad át tanításokat, melyek nem mindenki által gyakorolhatók biztonsággal. Siva itt megszólítja a bölcseket, és hangsúlyozza, hogy az ísvara-gjánát, vagyis az ísvaráról (legfelsőbb irányító) és az ísvarától származó tudást fogja elmagyarázni a bűntelen bölcseknek. A bölcseket nem azért nevezi bűntelennek (majánagha), mert sohasem kerültek a gunák hatása alá, és agy nem gyűjtöttek karmikus visszahatásokat, hanem azért, mert a tapasz (aszkézis) és a jóga gyakorlása által sikerült elégetniük minden előző tettük karmikus visszahatását. Így a bölcsek már a felszabadult tudatállapot letéteményeseiként fogadhatták be Siva tanítását.