na rúpa-rasza-gandhás csa náham kartá na vág api
“Nem a légzés, nem az elme, nem a megnyilvánulatlan, nem a hang vagy a tapintás, nem a forma, az íz, vagy az illat, nem az “én”, nem a cselekvő, és nem is a beszéd.”
A 2.7-9. versekben Siva a negálás módszerével tanít a legmagasabb Önvaló természetéről, ahogy a híres upanisadikus aforizma mondja: “nem ez, nem az” (neti neti). Az előző versben már felsorolta a számkhja-jóga kategóriái közül az öt durva fizikai elemet (föld, víz, tűz, levegő, éter), itt pedig az öt finom fizikai elemet, vagyis érzéktárgyat veszi sorra: hang (sabda), tapintható forma (szparsa), látható forma (rúpa), íz (rasza) és illat (gandha). A számkhja szerint a prakriti megnyilvánulásai közé tartozik még a tíz érzékszerv, valamint az elme (manasz), az intelligencia (buddhi) és az egó (ahamkára), melyek közül az elme szintén szerepel a versben, illetve az egó két részre bontva: aham („Én”) és kartá („cselekvő”). A tíz érzékszervre a prána és a vák szavak utalnak: a prána (életerő) a tudásszerző érzékszerveket (fül, bőr, szem, nyelv, orr) képviseli, mivel az érzékszerv és az érzéktárgy összekapcsolódásából származó benyomást a prána juttatja el az elmébe, hogy ott lenyomatot képezzen. A vák (beszéd) szó az öt cselekvő érzékszervre utal: száj (beszéd), kéz (munkavégzés), láb (helyváltoztatás), nemi szerv (szaporodás) és végbél (emésztés, ürítés).
Az öt érzéktárgy és a két versben felsorolt többi elem tulajdonképpen az összes általunk érzékelt tárgyat felöleli, és amikor Siva kijelenti, hogy a végső valóság nem azonos egyikkel sem, azzal azt állítja, hogy az Önvalót nem lehet érzékelni. Az „Önvaló nem a prána” kijelentés ellentmondani látszik a 2.5 vers felsorolásának, ám a kommentátorok úgy szokták megkerülni ezt az ellentmondást, hogy a prána szó különböző jelentéstartalmait alkalmazzák. A prána ugyanis nem csak a légzést és az érzékszerveket (indrijákat) jelenti (mint ebben a versben), hanem a brahmanra is vonatkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése